|
Cikksorozatunk korábbi részeiben bemutattuk az e-cigaretták fő típusait és fejlődésüket, részletesen ismertettük az eldobható eszközök felépítését, elmagyaráztuk a lítium-ion akkumulátorok hőmegfutásának folyamatát és a kommunális hulladékba kerülő eszközök veszélyeit, végül nemzetközi kutatások alapján áttekintettük az e-cigaretták okozta sérüléseket. Ezúttal arra a kérdésre keressük a választ, amely a lakossági tájékoztatás során talán a leggyakrabban felmerül: mennyire biztonságos a különféle e-cigaretták használata, és van-e közöttük érdemi különbség tűzvédelmi szempontból?
A rövid válasz: igen, van. Bár szinte minden ma forgalomban lévő e-cigaretta és hevített dohánytermék lítiumion-cellával működik, a kockázatot nem önmagában az akkumulátor jelenléte határozza meg. Legalább ilyen fontos, hogy mekkora energiát tárol a cella, milyen elektronika felügyeli a működését, mennyire avatkozhat bele a felhasználó, és hogyan töltik az eszközt. Ezek a tényezők típusonként jelentősen eltérnek.
Érdemes az arányokat is érzékeltetni. A London Fire Brigade 2018-ban közzétett adatai szerint a londoni dohányzóknál 266-szor nagyobb volt a tűzeset valószínűsége, mint az e-cigarettát használóknál, hiszen a szőnyegre, fotelbe vagy ágyneműre leejtett e-cigaretta – szemben az égő csikkel – nem gyújt be. Az e-cigaretta tehát nem a „klasszikus” dohányzási tüzek módján veszélyes, hanem egészen más mechanizmuson, az akkumulátor meghibásodásán keresztül. Ez a kockázat ritkábban válik valóra, de ha mégis, akkor gyors, heves és gyakran közvetlenül a felhasználó testénél – a zsebében, a kezében vagy az arca előtt – zajló eseményt jelent.
Az sem igaz ugyanakkor, hogy a meghibásodás elhanyagolhatóan ritka volna. A Tobacco Control folyóiratban 2026-ban megjelent amerikai felmérésben több mint hatezer felnőtt e-cigaretta-használó válaszolt. Nagyjából a felük számolt be arról, hogy előfordult már eszköze túlmelegedése, meggyulladása vagy akár felrobbanása, és mintegy harmaduk olyan súlyosabb esetről is, amely látható kárt okozott az eszközben vagy más tárgyakban, illetve égési sérüléshez vezetett. A válaszadók 4,8 százaléka jelezte, hogy egy ilyen esetben ő maga vagy valaki más megsérült. A kutatók szerint a hivatalos nyilvántartások az ilyen események töredékét rögzítik.
Mitől függ egy e-cigaretta kockázata?
Mielőtt az egyes típusokat sorra vennénk, érdemes áttekinteni azokat a tényezőket, amelyek alapján a kockázat egyáltalán összevethető. Ezek a következők.
- A tárolt energia. Minél nagyobb a cella kapacitása, illetve minél több cella van egy eszközben, annál több energia szabadulhat fel hőmegfutás esetén. Egy eldobható e-cigaretta cellája jellemzően néhány száz milliamperórás (mAh), a nagyobb slukkszámú modelleké ennél valamivel több. Egy szabályozott boxmodban használt 18650-es (18 mm átmérőjű, 65 mm hosszú) cella kapacitása 2500–3500 mAh körül van, a 21700-as cellák 4000 mAh fölé is mehetnek, és egyes eszközökben két vagy három cella dolgozik egyszerre. A különbség tehát akár egy nagyságrend is lehet, ami egy meghibásodás hevességében és időtartamában is megmutatkozik.
- A terhelés. Egy egyszerű pod-rendszer 10–25 watt körüli teljesítménnyel működik, egy nagy teljesítményű boxmod viszont 100–200 wattot is leadhat. A nagy áramfelvétel a cellát a terhelhetősége határához közelíti, ami melegedéssel és a meghibásodás esélyének növekedésével jár, különösen gyenge minőségű vagy elöregedett cellák esetén.
- A védőelektronika. A modern, szabályozott eszközök vezérlőáramköre több védelmi funkciót is ellát: túltöltés elleni védelem (a cella feszültsége nem léphet a megengedett, jellemzően 4,2 voltos érték fölé), mélykisülés elleni védelem, rövidzár- és túláramvédelem, a fűtőtekercs ellenállásának ellenőrzése, a folyamatos működés időkorlátja (az eszköz néhány másodperc után akkor is lekapcsol, ha a gomb beragad), valamint a hőmérséklet figyelése. Ezek a funkciók gyártónként és termékenként eltérő színvonalon valósulnak meg, és vannak eszközök, amelyekben egyáltalán nincsenek.
- A cella saját védelmei. A hengeres lítium-ion cellák többségében találunk beépített mechanikus védelmet is: az áramkör-megszakító elem (CID) túlnyomás esetén megszakítja az áramot, a PTC-elem melegedéskor megnöveli az ellenállását, a nyomáscsökkentő szelep pedig a belső gázokat engedi ki, mielőtt a cellaház szétrepedne. Ezek fontos, de nem tökéletes védelmek – erről a cserélhető cellákról szóló részben bővebben is szólunk.
- A felhasználói beavatkozás lehetősége. Egy zárt, gyárilag összeszerelt eszközön a felhasználó szinte semmit nem tud elrontani. Ahol viszont a cellát ki lehet venni, külön lehet tölteni és hordozni, ahol a fűtőtekercset maga a felhasználó tekeri, vagy ahol a teljesítményt szabadon lehet állítani, ott a biztonság egyre nagyobb része múlik a felhasználó tudásán és fegyelmén.
- Az eredet és a gyártási minőség. Bármelyik típusról is legyen szó, a hamisított, illegálisan forgalmazott vagy ismeretlen gyártótól származó termékeknél minden fenti védelem megbízhatatlanná válik. Az egyesült királyságbeli tűzoltóságok egybehangzó tapasztalata, hogy az e-cigarettákkal kapcsolatos tüzek jelentős része hamisított vagy hibás termékekre, illetve helytelen töltésre vezethető vissza.
Eldobható e-cigaretták: kis energia, kiszámíthatatlan minőség
Az eldobható (egyszer használatos) e-cigaretták felépítését sorozatunk korábbi részében részletesen bemutattuk: egy kis méretű, beépített lítiumion-cella, egy légáramlás-érzékelő, egy egyszerű vezérlőáramkör, a fűtőszál és a folyadéktartály kerül egy zárt műanyag vagy fém házba. Az eszközt a felhasználó nem tudja szétszedni, nem cserélhet benne alkatrészt, és nem állíthat semmilyen paramétert.
Használat közben ezek az eszközök viszonylag alacsony kockázatúak: kicsi a tárolt energia és kicsi a teljesítmény, így egy esetleges meghibásodás jellemzően kisebb léptékű, mint egy nagy cellás modnál. A gond inkább a minőség kiszámíthatatlanságával van. A márkás, legálisan forgalmazott termékekben a vezérlőáramkör általában ellátja az alapvető védelmi feladatokat, a tömegesen gyártott, olcsó vagy hamisított darabokban azonban a védelmek kezdetlegesek lehetnek, vagy teljesen hiányozhatnak.
Külön kockázatot jelent, hogy az utóbbi években elterjedtek a USB-C csatlakozóval tölthető „eldobható” eszközök. Ezek nagyobb folyadéktartállyal készülnek, cellájuk pedig kisebb, mint amekkora a teljes folyadékmennyiség elpárologtatásához elegendő lenne, ezért az eszközt többször is fel kell tölteni. Az ilyen modellek így egyszerre hordozzák a tölthető eszközök kockázatait (alkalmatlan töltő, felügyelet nélküli töltés), miközben a gyártói háttér, a töltésvezérlő minősége és a használati útmutató megléte gyakran bizonytalan. Különösen veszélyes, ha valaki a nem tölthetőre tervezett eszközt próbálja meg utólag – például a ház megbontásával – feltölteni: ezekben a cellákban nincs olyan töltésvezérlő áramkör, amely a folyamatot biztonságosan felügyelné.
Az eldobható e-cigaretták legnagyobb tűzvédelmi problémája ugyanakkor nem a használat, hanem az életciklus vége. A kiürült, de még töltéssel rendelkező cellák a kommunális hulladékba kerülve a hulladékgyűjtő járművekben és a válogatóművekben préselődnek, sérülnek, és tüzet okozhatnak – erről sorozatunk harmadik részében részletesen írtunk.
Pod-rendszerek és tollformájú eszközök
A pod-rendszerek (cserélhető vagy utántölthető patronos eszközök) ma a legelterjedtebb újratölthető e-cigaretták közé tartoznak. Az akkumulátor itt is beépített, nem cserélhető, kapacitása jellemzően néhány száz és nagyjából 1500 mAh között van. A teljesítmény mérsékelt, a vezérlést egy integrált áramkör végzi, amely a jó minőségű termékekben a túltöltés, a mélykisülés, a rövidzárlat és a túl hosszú működés ellen is véd. A töltés ma szinte kizárólag USB-C csatlakozón keresztül történik.
A régebbi, második generációs, toll formájú (eGo-típusú, 510-es menetes csatlakozású) eszközök felépítése hasonló: henger alakú akkumulátorrész, amelyre a tartály rácsavarható. Ezeknél a korai években gyakori probléma volt a nem megfelelő USB-töltő vagy hálózati adapter használata, ami túltöltéshez és meghibásodáshoz vezethetett.
Tűzvédelmi szempontból a márkás pod-rendszerek a viszonylag biztonságos kategóriába tartoznak. A fő kockázati pont a töltés: a gyártó által nem javasolt töltő, a sérült kábel vagy csatlakozó, valamint a felügyelet nélküli, éjszakai töltés. Ritkábban emlegetett, de valós veszély, hogy a patronból szivárgó folyadék a töltőcsatlakozóba jutva korróziót, majd zárlatot okozhat. Mechanikai sérülés – leejtés, ráülés, összenyomódás – után a cella belső szerkezete akkor is károsodhat, ha kívülről semmi sem látszik; az ilyen eszköz melegedését, duzzadását vagy szokatlan szagát komolyan kell venni.
Szabályozott boxmodok cserélhető cellával
A boxmodok (doboz formájú, nagyobb teljesítményű eszközök) egy vagy több cserélhető hengeres cellával – jellemzően 18650-es, 20700-as vagy 21700-as típussal – működnek. Teljesítményük széles tartományban állítható, sok esetben 100 watt fölé is, a hozzájuk csatlakoztatott atomizerekben pedig az ellenállás akár jóval 1 ohm alatt is lehet (ezt nevezik szub-ohmos gőzölésnek). Egyes típusoknál a felhasználó maga építi meg a fűtőtekercset.
A szabályozott (elektronikus vezérlésű) boxmodok vezérlőáramköre általában fejlett: ellenőrzi a tekercs ellenállását, és túl alacsony érték esetén nem indul el, figyeli a cellák feszültségét és hőmérsékletét, korlátozza a folyamatos működés idejét, véd a rövidzárlat és sok esetben a cellák fordított behelyezése ellen is. Ha az eszköz jó minőségű, és a benne lévő cellák megfelelők, maga a mod nem tekinthető különösen veszélyesnek.
A kockázat ennél a típusnál máshová helyeződik át: a különálló cellára. A cserélhető cellát a felhasználó kiveszi, külön töltőben tölti, tartalékként a zsebében vagy a táskájában hordja – vagyis a cella az idő jelentős részében olyan körülmények között van, ahol semmilyen elektronika nem felügyeli.
A cserélhető cella mint önálló kockázat
A zsebben szabadon hordott cella az egyik legjellegzetesebb balesetforrás. Ha a cella pólusai kulccsal, aprópénzzel vagy más fémtárggyal érintkeznek, külső rövidzárlat jön létre, amely másodpercek alatt erős melegedéshez, a cella gázkibocsátásához (kilevegőzéséhez), súlyosabb esetben hőmegfutáshoz vezet. A korábbi részben ismertetett sérülési esetek egy része pontosan így, a nadrágzsebben történt.
Hasonlóan veszélyes a cella külső szigetelőfóliájának sérülése. A hengeres cellák fémháza ugyanis a negatív pólushoz csatlakozik, a pozitív pólus pedig a cella egyik végén, ettől csak egy vékony szigetelőgyűrűvel elválasztva helyezkedik el. Ha a fólia felreped, lekopik vagy behasad – például a modba való gyakori be- és kivétel során –, a fémház a pozitív érintkezővel vagy az eszköz fém alkatrészeivel érintkezve rövidzárlatot okozhat. A sérült fóliájú cellát ezért nem szabad használni, amíg nem fóliázzák újra szakszerűen, vagy le nem cserélik.
A legnagyobb kockázatot azonban a hamisított, átcímkézett vagy ismeretlen eredetű cellák jelentik. Az Egyesült Királyság termékbiztonsági hivatala (OPSS) megbízásából a brit munkavédelmi hatóság (HSE) 2023-ban 110 darab, online áruházakból és piactérről beszerzett 18650-es cellát vizsgált meg. Az eredmények tanulságosak:
- egy 9900 mAh-sként árult cella valódi kapacitása mindössze 920 mAh körül volt (a megadott érték 9 százaléka), egy 6000 mAh-sként árulté pedig nagyjából 1245 mAh – miközben a megbízható gyártók 18650-es cellái legfeljebb 3500 mAh körüli kapacitást érnek el, vagyis a valószerűtlenül magas felirat önmagában is intő jel;
- több cellán második, utólag felvitt szigetelőfólia volt, ami átcímkézésre, azaz ismeretlen eredetű cella új néven történő forgalmazására utalhat, két típus pedig gyanúsan, mintegy 10 grammal könnyebb volt a többinél;
- feszültségkorlát nélküli túltöltéses vizsgálatban egyes cellák felülete 100–110 °C-ig melegedett, egy cellán megolvadt a műanyag fólia;
- rövidzárlati vizsgálatban a legrosszabbul teljesítő cellák 130 °C fölé melegedtek, egy cella pedig elektrolitot veszített.
A vizsgálatban egyik cella sem jutott el a teljes meghibásodásig, mert valamennyiben működött valamilyen belső védelem. A szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy ezek a védelmek egyes esetekben sem akadályozták meg a magas felületi hőmérsékletet, és több minta ismételt vizsgálata akár tüzet is eredményezhetett volna. A tanulság egyértelmű: a cella belső védelmei nem helyettesítik a megbízható forrásból való beszerzést és a szakszerű kezelést.
A cserélhető cellák kezelésének további fontos szabályai: a cella folyamatos terhelhetőségének (a gyártó által megadott maximális folyamatos kisütési áramnak) meg kell felelnie az eszköz igényeinek; a többcellás modokban csak azonos típusú, korú és töltöttségű cellákat szabad együtt használni; a töltést megbízható, túltöltés elleni védelemmel ellátott külső töltőn kell végezni; a tartalék cellát pedig mindig szigetelő tokban kell szállítani.
Mechanikus modok: védelem nélkül
A mechanikus mod a legegyszerűbb, egyben a legveszélyesebb e-cigaretta-típus. Nincs benne semmilyen elektronika: a gomb lenyomása egyszerűen zárja az áramkört a cella és a fűtőtekercs között. Nincs túláram-, rövidzár- vagy túlmelegedés elleni védelem, nincs időkorlát, és az eszköz nem ellenőrzi sem a cella állapotát, sem a tekercs ellenállását. A működést kizárólag a fizika törvényei határozzák meg.
A cellából felvett áram Ohm törvénye szerint a feszültség és az ellenállás hányadosa. Egy teljesen feltöltött, 4,2 voltos cella egy 0,15 ohmos tekerccsel elméletileg 28 amper áramot ad le, ami sok cella folyamatos terhelhetőségét meghaladja. Ha az eszközben két cella sorba van kötve (8,4 volt), ugyanakkora áramhoz már kétszer akkora ellenállás is elég. A cella ilyenkor túlterhelődik, erősen melegszik, és bekövetkezhet a hőmegfutás. Ha a tekercs vagy az atomizer zárlatos, a cella gyakorlatilag rövidre van zárva – és semmi nem állítja meg a folyamatot.
További jellegzetes kockázatok: a beragadó vagy zsebben véletlenül lenyomódó gomb, amely folyamatos működést okoz (ezért sok típuson zárógyűrű van, de ezt használni kell); az úgynevezett hibrid kialakítás, amelynél az atomizer csatlakozótüskéje közvetlenül a cella pozitív pólusára fekszik fel, így egy nem megfelelő atomizer közvetlen zárlatot okozhat; valamint az, hogy a mod fémhengere szinte teljesen zárt tér, ezért a gázkibocsátó cella túlnyomása a ház szétrepedéséhez vezethet, ha a kialakításon nincsenek megfelelő szellőzőnyílások. A mechanikus modokat a gyártók és a szakkereskedők is kizárólag tapasztalt, az elektromos alapismereteket és a cellák terhelhetőségét értő felhasználóknak ajánlják. Lakossági tájékoztatásban egyértelműen ki kell mondani: aki nem érti pontosan, mit csinál, ne használjon mechanikus modot.
Hevített dohánytermékek
A hevített dohánytermékek (például az IQOS vagy a glo) nem folyadékot párologtatnak, hanem egy speciális dohányrudat melegítenek néhány száz Celsius-fokra, égés nélkül. Tűzvédelmi szempontból azonban ugyanúgy lítiumion-akkumulátoros eszközök: egyes rendszereknél a dohányrudat tartó egységben és egy zsebtöltőben is van cella, amely a tartót újratölti.
Ezek az eszközök jellemzően nagy gyártók zárt rendszerei, gyári vezérlőelektronikával és védelmekkel. A felhasználó nem cserélhet akkumulátort, és a gyártók kifejezetten tiltják az eszköz felnyitását, javítását vagy módosítását; a használati útmutatók megadják a megengedett környezeti hőmérséklet-tartományt is (például 0 és 50 °C között), és figyelmeztetnek a közvetlen napfény kerülésére. Ennek köszönhetően használat közben a kockázatuk alacsony.
A fő kockázatok itt is a töltéshez, a mechanikai sérüléshez és a hulladékba kerüléshez kötődnek. Japánban, Kitakjúsú városában 2022-ben a műanyaghulladékba kevert hevítettdohány-eszköz akkumulátora okozott tüzet egy hulladékgyűjtő létesítményben – a városban ez már a harmadik ilyen eset volt, ezért a hatóságok külön tájékoztatásba kezdtek az eszközök helyes leadásáról. Kockázatot jelentenek az olcsó, utángyártott „kompatibilis” hevítőeszközök is, amelyek minősége és védelmi megoldásai messze elmaradhatnak az eredeti termékekétől.
A típusok összehasonlítása egy pillantásra
| Típus |
Akkumulátor |
Védőelektronika |
Felhasználói beavatkozás |
Fő kockázati pont |
| Eldobható e-cigaretta |
beépített, kis kapacitású |
egyszerű, minősége erősen változó |
nincs (újabb típusoknál töltés) |
hamis termékek, szakszerűtlen töltés, hulladékba kerülés |
| Pod-rendszer, tollformájú eszköz |
beépített, közepes kapacitású |
integrált vezérlőchip, több védelemmel |
patroncsere, töltés |
töltés, folyadékszivárgás, mechanikai sérülés |
| Szabályozott boxmod |
egy vagy több cserélhető, nagy kapacitású cella |
fejlett vezérlés, sokrétű védelem |
cellacsere, külső töltés, teljesítményállítás, saját tekercs |
a különálló cellák kezelése, hamis vagy sérült cellák |
| Mechanikus mod |
egy vagy több cserélhető, nagy kapacitású cella |
nincs |
teljes |
túlterhelés, rövidzárlat, véletlen működés |
| Hevített dohánytermék |
beépített (tartó, zsebtöltő) |
gyári, zárt rendszer |
nincs |
töltés, sérülés, utángyártott eszközök, hulladékba kerülés |
Típusonkénti, megbízható baleseti statisztika nem áll rendelkezésre, a kockázatot ezért a felépítés alapján lehet minőségileg összevetni. Ha eredeti, jó minőségű termékeket feltételezünk, a sorrend nagyjából a következő: a legalacsonyabb kockázatú csoportba a hevített dohánytermékek és a márkás pod-rendszerek tartoznak; az eldobható eszközök kockázata erősen függ az eredettől és a minőségtől; a szabályozott boxmodoknál maga az eszköz biztonságos, a különálló cellák kezelése viszont jelentős kockázatot hordoz; a mechanikus modok pedig egyértelműen a legveszélyesebbek. Hamisított vagy ismeretlen eredetű termékek esetén ez a sorrend érvényét veszti: egy illegális eldobható eszköz is lehet veszélyesebb egy jó minőségű boxmodnál.
Típustól független kockázatok
Vannak olyan tényezők, amelyek minden e-cigaretta-típusnál növelik a tűz- és balesetveszélyt:
- Hamisított, illegális termékek. A biztonság alapja a megbízható forrásból való beszerzés és a CE-jelölés megléte. A valószerűtlenül olcsó, ismeretlen márkájú vagy valószerűtlen műszaki adatokat feltüntető termékeket kerülni kell.
- Nem megfelelő töltés. Csak a gyártó által mellékelt vagy javasolt töltő és kábel használható. A brit tűzoltóságok és a termékbiztonsági hatóság egyaránt azt tanácsolja, hogy az eszközt ne töltsük felügyelet nélkül vagy éjszaka, alvás közben.
- Hő és mechanikai behatás. A nyári melegben autóban hagyott, napon felejtett, leejtett vagy összenyomott eszköz cellája károsodhat. A duzzadt, deformálódott, melegedő vagy szokatlan szagú eszközt azonnal ki kell vonni a használatból.
- Módosítás. Az eszköz szétszedése, alkatrészek cseréje, más gyártók alkatrészeinek keverése, illetve a vezérlőprogram módosítása – amellyel egyes eszközökön a védelmi funkciók kikapcsolhatók – megszünteti a gyártói biztonsági megoldások hatását.
- Helytelen hulladékkezelés. Az elhasznált e-cigaretta típustól függetlenül elektronikai hulladék és akkumulátorhulladék: nem a kommunális kukába, hanem a kijelölt gyűjtőhelyekre való.
Szabályozási irány: a cserélhető akkumulátorok felé
A típusok közötti arányokat a következő években a szabályozás is jelentősen átrendezheti. Az Európai Unió 2023/1542 számú elemrendelete alapján 2027. február 18-tól a termékekbe épített hordozható akkumulátoroknak – így az e-cigarettákban lévőknek is – a végfelhasználó által könnyen kivehetőnek és cserélhetőnek kell lenniük. Ez a jelenlegi, zárt kialakítású eldobható eszközök és a beépített akkumulátoros pod-rendszerek jelentős részét érinti, és a gyártókat a cserélhető cellás megoldások felé tereli.
Tűzvédelmi szempontból ez kettős hatású lehet. Csökkenhet a hulladékba kerülő, beépített cellás eszközök száma, ugyanakkor nőhet a különálló cellák kezelésével, tárolásával és külső töltésével járó kockázat – vagyis éppen az, amit a boxmodoknál bemutattunk. Az Egyesült Királyságban, ahol 2025. június 1-jétől betiltották az eldobható e-cigaretták forgalmazását, a Zurich biztosító által 38 tűzoltóságtól bekért adatok szerint az e-cigarettákhoz köthető tüzek száma 2025-ben mintegy harmadával magasabb volt, mint egy évvel korábban (172 eset a 2024-es 132-vel szemben). A tilalom tehát önmagában nem oldja meg a problémát; a felhasználók tájékoztatása a biztonságos töltésről és cellakezelésről legalább ilyen fontos. A szabályozási környezetről sorozatunk egy későbbi részében részletesebben is írunk.
Tanulságok a lakosság és az önkéntes tűzoltók számára
A lakossági tájékoztatásban a legfontosabb üzenet az, hogy az e-cigaretta típusának megválasztása tűzvédelmi döntés is. Aki e-cigarettát használ, annak érdemes megbízható forrásból származó, szabályozott (elektronikus védelemmel ellátott) eszközt választania, a mechanikus modokat pedig kerülnie kell, hacsak nem rendelkezik a biztonságos használatukhoz szükséges ismeretekkel. Cserélhető cellás eszköz esetén a cellát soha nem szabad szabadon, a zsebben hordani, a sérült fóliájú cellát nem szabad használni, a töltést pedig felügyelet mellett, nem éghető felületen, megfelelő töltővel kell végezni.
A beavatkozó tűzoltók számára hasznos tudni, hogy a különböző típusok eltérő mennyiségű energiát tárolnak. Egy eldobható eszköz meghibásodása általában rövid, kisebb léptékű esemény, egy többcellás boxmod vagy egy táskában tartott tartalék cellakészlet hőmegfutása viszont hosszabb, intenzívebb lehet, és a cellák egymást is begyújthatják. Lakástűz vagy személyi sérüléses eset helyszínén ezért érdemes tisztázni, milyen típusú eszközről van szó, és van-e a közelben további, különálló cella. Az e-cigaretta okozta tüzek felismeréséről és a beavatkozás teendőiről sorozatunk egy későbbi részében külön is foglalkozunk.
A típusok összehasonlításából jól látszik, hogy a kockázat jelentős része nem a használat pillanatában, hanem a töltés, a tárolás és a szállítás során keletkezik. Sorozatunk következő részében ezért ezekkel a hétköznapi helyzetekkel foglalkozunk: mire kell figyelni a töltésnél, hogyan tároljuk és szállítsuk biztonságosan az e-cigarettákat és a tartalék cellákat, mit jelent a nyári hőség, és milyen szabályok vonatkoznak az eszközökre légi utazás során.
A cikk a Rescue Security & Safety IX projekt részeként jelent meg.
 |
A projektet a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium és a
Balaton Fejlesztési Tanács támogatta.
|
 |
|