Mi történik a cellában hőmegfutáskor?
A hőmegfutás (angolul thermal runaway) egy lítiumion-cellán belül lezajló, önmagát gyorsító, exoterm láncreakció. Amíg a cella hőmérséklete a normál üzemi tartományban marad, a benne lévő elektrolit és elektródák stabilak. Ha azonban a belső hőmérséklet egy kritikus küszöb – jellemzően 150–200 °C – fölé emelkedik, a szeparátorréteg, amely elválasztja egymástól a pozitív és negatív elektródát, megolvad vagy megsérül. Ez belső zárlatot okoz, ami tovább növeli a hőt, ez pedig felgyorsítja az elektrolit bomlását. A cella egyre több hőt termel, mint amennyit le tud adni a környezetének – innen a folyamat neve. A végeredmény jellemzően felfúvódás, majd gáz- és lángkilövellés, szélsőséges esetben robbanásszerű szétrepedés. Ha a cellát semmi nem védi – nincs nyomáskiegyenlítő szelep, hővédelem vagy felügyeleti áramkör –, mindez figyelmeztető jelek nélkül, másodpercek alatt lejátszódhat.
Milyen hibák vezethetnek hőmegfutáshoz?
A gyakorlatban néhány jól azonosítható hiba áll a legtöbb hőmegfutásos esemény hátterében. A mechanikai sérülés – ütés, szúrás, összenyomás – az egyik leggyakoribb kiváltó ok: pontosan ez történik, amikor egy eldobott eszközt egy hulladékprés vagy egy kukásautó tömörítő lapja ér. Ide tartozik a túltöltés és a nem kompatibilis, gyenge minőségű töltő használata is, csakúgy, mint az eszköz extrém hőhatásnak való kitétele – például napon hagyott járműben vagy hőforrás közelében. Gyártási hiba – szennyeződés a cellában, túl vékony vagy egyenetlen szeparátor – szintén önmagában is elegendő lehet egy belső zárlathoz, éveken át rejtve maradva, amíg egy külső hatás nem „aktiválja” a hibát. Végül zárlatot okozhat nedvesség vagy fémtárgy érintkezése a pólusokkal, illetve mélylemerülés utáni gyors töltés alacsony hőmérsékleten, ami úgynevezett lítium-plating jelenséghez vezet. Az eldobható e-cigaretták esetében ezt a kockázatot tovább növeli, hogy a tömeggyártott, alacsony árkategóriás eszközökben jellemzően nincs semmilyen érdemi védőáramkör – sem túláram-, sem túlfeszültség-védelem, sem hőkioldó.
Miért lehet ugyanolyan veszélyes, mint egy elektromos autó akkumulátora?
Egy eldobható e-cigaretta és egy elektromos autó akkucsomagja ugyanazon az alapelven működik: mindkettő lítiumion-cellákat tartalmaz, és mindkettőnél ugyanaz a hibafolyamat – a hőmegfutás – vezethet tűzhöz. A különbség elsősorban nem a veszély jellegében, hanem a méretben és a kontrollban van. Egy elektromos autó akkucsomagját fejlett akkumulátor-menedzsment rendszer (BMS) felügyeli, a cellák hőkioldóval, folyadékhűtéssel és fizikai elválasztással védettek egymástól, a burkolat pedig kifejezetten úgy van tervezve, hogy egy esetleges hiba ne terjedjen át a szomszédos cellákra. Egy e-cigarettában (főleg az olcsóbb, eldobható változatokban) ezzel szemben egyetlen, védelem nélküli cella lapul egy műanyag tokban – nincs BMS, nincs hőkioldó, nincs kialakított menekülőút a felszabaduló gáznak. Ez azt jelenti, hogy energiaegységre vetítve egy ilyen eszköz akkuja valójában kevésbé kontrollált, mint egy autóé. A tűzoltói beavatkozás szempontjából releváns tanulság ugyanaz, mint egy elektromos autó akkumulátortüzénél megszokott: az utólagos újragyulladás veszélye, a mérgező égéstermékek jelenléte és az elhúzódó hűtés szükségessége itt is fennáll – csak jóval kisebb fizikai méretben, ugyanakkor sokkal nagyobb darabszámban, hiszen ezekből az eszközökből naponta milliós nagyságrendben kerül forgalomba és hulladékba egy-egy ország piacán.
Miért kockázatos, ha az e-cigaretták a kommunális hulladékba kerülnek?
Korábban már tisztáztuk, hogy az eldobható e-cigarettákat (annak ellenére, hogy nem újratölthetőként árulják őket) szabványos, újratölthető lítiumion-cellákkal árulják.
A legtöbb felhasználó a lemerültnek hitt e-cigarettát egyszerűen a szemetesbe dobja, ahogyan egy elhasznált elemmel is tenné. A lítiumion-cella azonban – szemben egy hagyományos szárazelemmel – szinte soha nem merül le teljesen, még akkor sem, ha az eszköz már nem termel gőzt: jellemzően marad benne annyi maradék töltés, amely egy zárlathoz és hőmegfutáshoz elegendő. A háztartási hulladékba került eszközt aztán a gyűjtés és szállítás során többször is mechanikai terhelés éri: a kukásautó tömörítő mechanizmusa, majd a hulladékudvaron a válogatószalagok és présberendezések könnyen megrepesztik vagy átszúrják a vékony műanyag házat. Ha ez a pillanat egybeesik a cella sérülésével, a hőmegfutás pontosan ott indul be, ahol a legrosszabb helyen lehet: sok tonnányi éghető anyag között. Egy ilyen tűzfészket a hulladéktömeg mélyén rendkívül nehéz időben észlelni, az oltóvíz pedig gyakran nem is éri el a tűz forrását egy több méter magas hulladékkupac belsejében. Mindehhez társul, hogy a lítiumtüzek akár órákkal vagy napokkal a látszólagos eloltás után is újragyulladhatnak, ami miatt egy ilyen esemény a hagyományos értelemben véve gyakorlatilag nem „lokalizálható”: az érintett hulladéktömeget sokszor csak szétteregetve, folyamatos felügyelet és hűtés mellett lehet biztonságosan felszámolni, ha egyáltalán sikerül még időben.
Nemzetközi tapasztalatok számokban
A probléma nem elméleti, és nem is csak egy-egy országot érint. Nagy-Britanniában az Environmental Services Association (ESA) becslése szerint a hulladékudvarokon hetente több mint tíz akkumulátor okozta tűzeset történik, ami éves szinten mintegy egymilliárd font kárt jelent; a szervezet szerint hivatalosan a tüzek 40 százalékát kötik akkumulátorokhoz, a valós arány azonban akár 70 százalék is lehet, mivel sok tűz nem hagy azonosítható nyomot. Az ESA vezető szakembere szerint elegendő egyetlen, a háztartási hulladékba rejtett akkumulátor ahhoz, hogy egy teljes létesítmény leégjen. Ezt támasztja alá, hogy 2026 júniusában egy Bermondsey-i hulladékudvari tűzhöz több mint száz tűzoltó vonult ki, egy ilfordi tüzet pedig kifejezetten lítiumion-akkumulátorok okoztak. A Material Focus szervezet kutatása szerint a britek hetente megvásárolt 13,5 millió e-cigarettájából 8,2 millió kerül helytelenül ártalmatlanításra, ami az elmúlt évben 77 százalékos növekedést okozott az akkumulátor eredetű tüzek számában, meghaladva az évi 1200 esetet.
Az Egyesült Államokban a PIRG Education Fund becslése szerint naponta közel félmillió eldobható e-cigarettát dobnak ki, ezzel évi mintegy 30 tonna lítiumot pazarolva el – ez körülbelül 3350 elektromos autó akkumulátorának felel meg. A szervezet szerint az emiatt keletkező hulladéktelepi tüzek éves kára legalább 95 millió dollárra tehető. A Fire Rover tűzvédelmi cég 2026 januári jelentése szerint 2025-ben rekordszámú, 448 nyilvánosan bejelentett tűzeset történt észak-amerikai hulladékgazdálkodási létesítményekben, és a szakma egyre inkább a lítium-ion akkumulátorokat – köztük kiemelten az eldobható e-cigarettákat – nevezi meg vezető okként. Németországban a BDE és a bvse iparági szövetségek becslése szerint a hibásan ártalmatlanított lítium-ion akkumulátorok naponta akár harminc tűzesetet is okoznak a hulladékkezelő üzemekben és szemétszállító járművekben, ezek mintegy 80 százalékáért régi elektronikai eszközök vagy eldobható e-cigaretták akkumulátorai felelősek – miközben a vapek becslések szerint 80 százaléka a háztartási hulladékba, nem a kijelölt elektronikai hulladékgyűjtőbe kerül. A helyzet súlyossága miatt a német kormány 2026 májusában bejelentette, hogy törvényjavaslatot készít elő az eldobható e-cigaretták forgalmazásának betiltására. Ausztriában a hulladékgazdálkodási szövetség (VOEB) 2025-ben 36 nagyobb tűzesetet regisztrált hulladékkezelő és újrahasznosító létesítményekben; ezek egyikében, 2025 júliusában Kelet-Tirolban egy teljes üzem semmisült meg, az oltás pedig napokig elhúzódott.
Az előző cikkünkben bemutattuk, hogyan épül fel egy eldobható e-cigaretta, és milyen szerepet játszik benne a lítium-ion cella. Ahogy a fenti nemzetközi adatok is mutatják, ugyanez a cella – megfelelő védelem és tudatos ártalmatlanítás nélkül – egyetlen sérülés vagy hiba esetén percek alatt hőmegfutásba kerülhet, és világszerte a hulladékgazdálkodás egyik legégetőbb biztonsági kihívásává vált. A sorozat következő részében kitágítjuk a kört: megnézzük, milyen egyéb háztartási eszközökben rejtőznek hasonló kisméretű akkumulátorok, és milyen alapszabályok szerint kell ezeket kezelni, tárolni, tölteni – és szükség esetén oltani.
Felhasznált külföldi források
A cikk a Rescue Security & Safety IX projekt részeként jelent meg.
 |
A projektet a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium és a
Balaton Fejlesztési Tanács támogatta.
|
 |
|
A lítiumion-akku hőmegfutása nem csak elektromos autóknál veszélyes: egy eldobott e-cigaretta is ugyanezt a láncreakciót indíthatja a hulladéktelepen, az így okozott tűz forrását megtalálni ráadásul lehetetlen.
