Az első magyar tűzoltó nagygyűlésre 1871. szeptember 16–19. között került sor Pesten. Gróf Széchenyi Ödön elnökként nem vette félvállról a rá nehezedő felelősséget, és pontosan tudta, mire van szükség ahhoz, hogy a mozgalmat átlendítse a kezdeti holtponton. Bár mindennek már másfél évszázada, a gróf szemléletmódja meglepően hasonlított a XXI. századi mentalitáshoz: szó szerint reklámkampányt indított. PR-cikkek, kapcsolatok, falragaszok, plakátok, rikkancsok – mindent bevetett, amire csak szükség volt.

A lakosság fogékony volt az üzenetre

A közvélemény megnyerését különösen megalapozta, hogy szeptember 13-án, a Nemzeti Színház díszletraktárának tüzénél a tűzoltók erőn felül teljesítették kötelességüket: a bámészkodók, akik biztosak voltak az épület teljes pusztulásában, meglepetten látták, hogy nemcsak a színházépületet, hanem a díszletek egy részét is sikerült megmenteni.

A korabeli szemléletmód is segítette az ügyet: a magyar közvélemény egyre inkább felzárkózott ahhoz a „nyugati” felfogáshoz, hogy a tűzoltás sikkes foglalatosság, amely megedzi a jellemet és a testet. A Pesti Napló szeptember 16-i beszámolója szerint „a tűzoltóság egy civilizatoricus tényező, a tornászatnak egy neme” – ezúttal tehát a tornászok akkoriban pozitív imázsa is jól jött.

Virágdíszes utcák, tűzoltógyakorlat, tűzijáték

A magyar gazdasszony-egylet felhívására a fővárosi hölgyek a tűzoltók felvonulási útvonalán fekvő házak ablakait virágokkal díszítették fel. Gróf Széchenyi Ödön jó érzékkel úgy állította össze a programot, hogy az egyszerre legyen látványos és tanulságos: szeptember 16-án a vendégfogadást tűzoltószer-kiállítás követte, 17-én nagyszabású tűzoltógyakorlatra és az azt megkoronázó tűzijátékra került sor, 18-án tartották a nagygyűlést, végül 19-én fecskendőpróbával zárult az eseménysor.

A gróf illusztris vendégseregről is gondoskodott: a meghívott külföldi tűzoltók (például Grazból, Linzből, Salzburgból) mellett Windischgrätz Alfréd herceg, Albrecht főherceg, sőt maga I. Ferenc József is tiszteletét tette az eseményen. A helyszínen a beszámolók szerint tíz-, más források szerint akár húszezer érdeklődő is összegyűlt, a királyt pedig annyira lenyűgözte a látvány, hogy végignézte az összes gyakorlatot, és a záró díszmenetre is ott maradt – ami koronás főtől nem kis elismerésnek számított.

Az „általános támadási gyakorlat”

A betűrendben felvonuló, kiküldő községük nevét táblán vivő tűzoltócsapatok és az őket követő 35 fecskendő és szerkocsi a fellelkesült bámészkodók éljenzése és virágesője közepette érkezett meg a mai Szabadság tér helyén álló Neugebäude (Újépület) udvarára. A résztvevők létra- és mászógyakorlatokat, kötélen mentést, mentőtömlő- és ugróponyva-bemutatót, valamint fecskendőszerelést mutattak be – külön-külön és egyszerre is.

A csúcspontot az „általános támadási gyakorlat” jelentette: egy szituációs bemutató, amelyen mindenki megtapasztalhatta, hogyan zajlik egy mentés. Adott jelre az összes szerkocsi és fecskendő egyszerre robogott elő, a tűzoltók az előkerült létrákon az épület emeleteire másztak, a sugárcsövekből vízsugár tört elő, a drámai csúcsponton pedig egy tűzoltó – női ruhába öltözve, karján egy játékbabával – a harmadik emeletről ugróponyvába vetette magát.

Látványos siker, csekély részvétel

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár a közvélemény megnyerése szempontjából a rendezvény nagy sikert aratott, a másnapi nagygyűlésen a tűzoltók részéről elég nagy volt az érdektelenség. Mégis, ez az alkalom nagy lépést jelentett a magyarországi tűzoltó mozgalom számára.

Az akkor megválasztott központi bizottmány tagjai

• gróf Széchenyi Ödön (elnök)
• Follmann Alajos (Budapesti Önkéntes Tűzoltóság)
• Grahor János (zágrábi tűzoltóság)
• Krause Waldemár (pesti városi tűzoltóság)
• Martinengó Nándor (pozsonyi tűzoltóság)
• Rösch Frigyes (soproni tűzoltóság)
• Schwarz József (esztergomi tűzoltóság)
• dr. Thinagel János (nagyszombati tűzoltóság)
• Tomanszky-Tomay Antal (varasdi tűzoltóság)
• Varjassy József (aradi tűzoltóság)
• Weinmann Beda (gőzmalmi tűzoltóság)

A fotó forrása: Az Érem, 1980 / 1. szám / Pataki Ferenc: Adatok a tűzoltó érmek készülő katalógusához