Az EUFFAS tagországai közül a görög delegáció foglalkozott a legrészletesebben a tűzoltói egyéni védőfelszerelésre vonatkozó biztonsági szabványokkal, míg a portugál delegáció a felszerelések tényleges, gyakorlati pótlásának és korszerűsítésének anyagi hátterére hívta fel a figyelmet. A két beszámoló együtt jól szemlélteti, hogy a felszerelésbiztonság kérdése nem csupán szabványügyi, hanem finanszírozási probléma is egyben.

Amerikai és európai szabványrendszerek

A görög delegáció áttekintése szerint a tűzoltói felszerelések biztonságát elsősorban olyan szabványok szabályozzák, mint az amerikai NFPA 1970 (amely egységesíti a védőruházatra, a légzőkészülékekre és a személyi riasztókra vonatkozó előírásokat), az NFPA 1851 (a felszerelések karbantartására vonatkozó előírások), valamint az európai EN 469 szabvány, amely a védőruházatra vonatkozó szigorú hőállósági, folyadékzáró és mechanikai tartóssági alapkövetelményeket határozza meg. Az NFPA 1970/1971 a védőkabátokra, -nadrágokra, sisakokra, kesztyűkre és lábbelikre vonatkozik a hő- és vegyianyag-veszélyek elleni védelem érdekében, az NFPA 1981 pedig a nyitott rendszerű, önálló légzőkészülékek (SCBA) teljesítmény- és tesztelési követelményeit írja elő a mérgező füstös környezetekhez. A karbantartás terén az NFPA 1851 a védőfelszerelés rendszeres tisztítására, ellenőrzésére és szakszerű javítására ad kötelező iránymutatást, az NFPA 1500 pedig általában a tűzoltóságok munkavédelmi és egészségvédelmi programjaira, valamint a felszerelés-menedzsmentre fókuszál.

Az európai szabályozás a beszámoló szerint eltérő logikát követ: az egyéni védőeszközöket az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) szabályozza a 2016/425 uniós rendelet alapján, számos, egymástól elkülönülő, szűken specifikus EN-kóddal. Az EN 469:2020 a strukturális tűzoltói védőruházat hővédelmi, vízzáró és légáteresztő teljesítményét írja elő, 1-es (alacsonyabb kockázatú/vadontüzes) és 2-es (magas kockázatú, strukturális/tengeri) szinteken. Az EN 15614 a könnyű, jól szellőző, kültéri és erdőtüzekhez optimalizált ruházatra vonatkozik, az EN 1486 a rendkívüli sugárzó hő és lángáttörés elleni, erősen fényvisszaverő alumínium ruhákat szabályozza, az EN 13911 pedig a fej és a nyak védelmére szolgáló tűzoltói csuklyákra ír elő követelményeket.

A sisakok, lábbelik és kesztyűk terén az EN 443 a belső téri és épületszerkezeti használatra szánt sisakok mechanikai, hő- és elektromos szigetelési tulajdonságait szabályozza, míg az EN 16471 és EN 16473 a vadontüzes, illetve a technikai mentési sisakokra vonatkozik. Az EN 15090 a lábbelik szúrásállósági, lábujjvédelmi és hőállósági minimumkövetelményeit írja elő, az EN 659 pedig a kesztyűk kopás-, vágás-, szakítás- és hőállósági tesztelését szabályozza. A légzésvédelem terén az EN 137 a nyitott rendszerű, sűrített levegős légzőkészülékek teljesítménykövetelményeit, az EN 136 pedig a légzőkészülékhez csatlakoztatott teljes arcvédő maszkok tervezési és tömítési előírásait rögzíti. A beszámoló kiemeli, hogy a tanúsított ruházatokon az EN 469 szabvány egy háromszintű biztonsági jelölési rendszert ír elő a hőállóság, a vízzáróság és a légáteresztés/párazás tekintetében.

A portugál probléma: elavult felszerelés, hiányzó fejlesztési forrás

A portugál delegáció ezzel szemben nem a szabványokra, hanem a felszerelések tényleges beszerzésének anyagi hátterére hívta fel a figyelmet. Beszámolójuk szerint az önkéntes tűzoltó egyesületek számára a járművek és felszerelések beszerzése forráshiány miatt nehézkes, ezért a kormányzattól várnak segítséget.

A Magyar Tűzoltó Szövetséget az EUFFAS-ban dr. habil Cziva Oszkár képviseli.

Korábbi cikkeink a témában:

Közös európai szabványok és finanszírozás a tűzvédelemben 

Európai javaslatok: nyugdíjkorhatár és egészségbiztosítás 

Veszélyes és egészségkárosító szakma: irányelvjavaslat a tűzoltókért 

Munkaidő-irányelv vita Európában: mit jelent a tűzoltóknak? 

Ki számít önkéntes tűzoltónak?