A háttér: a XIX. század végére már virágzott a hazai önkéntes tűzoltó mozgalom, országszerte alakultak testületek, de a felszereltség és a kiképzettség községről községre erősen különbözött. Sok helyen volt fecskendő, csak épp gyakorlat nem; máshol a lelkesedés megvolt, eszköz nem akadt hozzá. A járási tűzrendészeti felügyelők éppen ezért évente bejárták a vármegyét, és jelentést írtak a látottakról.

1899 decemberében Veszprémben ezeket a jelentéseket vitatta meg a szövetségi választmány, és „arról győződtünk meg, hogy a pápai önkéntes tűzoltó-testület teljes felszereléssel bir és kitünően be van gyakorolva”. A folytatás: „Minthogy ezzel vármegyénk igen kevés községe dicsekedhetik, egyhangúlag elhatároztatott...” – Pápa tehát ritka kivételnek számított a vármegyében.

Keserédes viszont, hogy a választmány őszintén bevallja: szívesen adnának pénzbeli jutalmat is, csak hát „a szövetség alapja" még nem elég erős hozzá. Addig is jöjjön a dicséret – minden „buzgó tagnak", a parancsnoknak és a tiszti önkéntes karnak. (Arról, hogy a február 26-ra dátumozott levél és a május eleji cikk között miért telt el ennyi idő, nincs információnk.)

A levelet dr. Óváry Ferenc ügyvezető elnök és Blázy Imre főjegyző szignálta, „hazafias üdvözlettel".

Ma, 126 évvel később könnyű mosolyogni a régies fordulatokon – „dicsekedhetik”, „ügybuzgóságát jövőre is kérve” –, de érdemes megállni egy pillanatra. Mert ami akkor kiérdemelte a vármegye dicséretét, az ma is a tűzoltás alfája és ómegája: rendben tartott felszerelés és komolyan vett gyakorlás. Ebben Pápa 1900-ban a vármegye élén járt – tisztelet érte, utólag is.

Tűzoltóink dicsérete.

A pápai önkéntes tűzoltó testület a veszprém megyei tűzoltószövetségtől a következő, szép elismerő levelet kapta: „Tekintetes tűzoltó testület! 1899. évi december hó 3-án Veszprémben tartott választmányi ülésünkön a járási tűzrendészeti felügyelők jelentései tárgyaltatván, arról győződtünk meg, hogy a pápai önkéntes tűzoltó-testület teljes felszereléssel bir és kitünően be van gyakorolva. Minthogy ezzel vármegyénk igen kevés községe dicsekedhetik, egyhangúlag elhatároztatott, hogy a tekintetes tűzoltó-testületnek, parancsnokának, tiszti önkéntes karának és minden buzgó tagjának addig is, míg a szövetség alapja annyira erősödhetik, hogy a kiváló szakértőket pénzbeli jutalmazásban részesítheti, dicséret fejeztessék ki, miről jelen dicsérő okmány Pápa rendezett városi önk. tűzoltó-testület részére kiadatott.

Ügybuzgóságát jövőre is kérve, maradtunk, Veszprém 1910 évi február hó 26-án, a veszprémvármegyei tűzoltó-szövetség választmányának megbízásából , hazafias üdvözlettel Óváry Ferenc, dr., ügyvezető elnök, Blázy Imre, főjegyző.