A gyakorlatról készült kép a Vasárnapi Újság 1869. szeptember 5-i számában jelent meg, szerzője „Soproni" álnéven írta alá. Témája a Soproni Torna- és Tűzoltó-egylet bemutatása és méltatása.

A cikk azzal indít, hogy a tüzek pusztító terjedésének leggyakoribb oka az, hogy megfelelő oltóeszközök nem állnak rendelkezésre, vagy ha állnak is, senki sem tudja helyesen kezelni őket. Ez a felismerés indította arra Sopron több lelkes polgárát, hogy önkéntes tűzoltócsapat felállítását kezdeményezzék. A már korábban működő torna-egylet felkarolta az ötletet, a polgárok adományaikkal pedig lehetővé tették, hogy 1866-ban megalakítsák a mentőcsapatot, amelyet december 30-án a városi elöljáróság előtt ünnepélyesen avattak fel. A városi képviselők azonnal 3000 forintot szavaztak meg a meglévő fecskendők javítására és új felszerelések beszerzésére – éppen jókor, mert 1867-től egyre több tűzeset fordult elő Sopronban.

A cikk részletesen ír az egylet nyilvános bemutatóiról és próbáiról. Különösen kiemeli a vizemelő fecskendőt (hydrophor), amely patakból vagy kútból 1200 láb (kb. 380 méter) távolságra tudta juttatni a vizet, valamint a Seltenhofer Frigyes soproni gyárában készült omnibus-tűzfecskendőt, amellyel nyolc tűzoltó Szombathelyre is elutazott bemutatót tartani, majd sérülés nélkül vissza is tért. 1868-ban ugyanezzel a fecskendővel azt is megvizsgálták, milyen magasra és messze löki a vízsugarat: a 32 öl (kb. 60 méter) magas várositornyot tűzték ki célul, és a sugár még a torony tetejénél is magasabbra ért. Ugyanazon a napon szándékosan meggyújtottak egy kisebb házikót és farakásokat, hogy az oltókészülékeket, tömlőket, létrák at és a Galibert-féle füstszűrő eszközt éles körülmények között is kipróbálják.

Mindez óriási népszerűséget hozott az egyletnek: a tűzoltók száma négy csapatban már 200 főre rúgott (plusz egy kb. 100 fős ifjúsági segédcsapat az evangélikus líceumból), az egész egylet fizető tagokkal együtt 500 tagot számlált. Az egylet mentőfelszerelésekkel is rendelkezett: mentőzsákokkal, mentőtömlővel, ugrásra való lepedővel.

A cikk azzal zárul, hogy az anonim szerző azt kívánja: az egész országban alakuljanak hasonló önkéntes tűzoltó-egyletek, hogy a tűz ne tehessen évenként akkora kárt a már amúgy is szerény nemzeti vagyonban. Az újonnan alakuló egyleteknek pedig ajánlja a soproni társulat tapasztalatát és segítségét.

Összefoglalva: a cikk egyfajta büszke helyzetjelentés és egyben országos szintű buzdítás — a soproni önkéntes tűzoltóság sikertörténetét mutatja be, modern felszereléseivel és szervezett működésével együtt, mintaként állítva azt a többi hazai városnak.

Sopron – fontos állomás az országos tűzvédelem ügyében

Mindez nem csak a soproni tűzvédelem ügye miatt érdekes. A Soproni Torna- és Tűzoltó-egylet vezetője ugyanis Rösch Frigyes főreáliskolai tanár volt, akinek valójában a Magyar Országos Tűzoltó Szövetséget köszönhetjük.

Rösch Frigyes 

Rösch Frigyes (1832–1923) Sopron tűzoltó főparancsnoka volt 1866 és 1911 között. Alapelve szerint „Csak jó tornász lehet jó tűzoltó és viszont”, kezdeményezésére alakult meg 1866. április 26-án a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület. Rösch már korán felismerte, hogy az egyre másra megalakuló önkéntes tűzoltó egyesületek csak egymással szövetségre lépve érhetnek el komoly eredményeket, ezért 1869-ben beadvánnyal fordult a belügyminisztériumhoz, amelyben a következőkhöz kért támogatást:

• egy országos tűzoltószövetség létrehozása,
• önkéntes tűzoltó tesületek létrehozása országszerte, valamint ebben segítségnyújtás a hatóságok részéről,
• a tűzkárbiztosító társaságokat kötelezzék az ilyen egyletek támogatására.

Így aztán, habár gróf Széchenyi Ödönt szokás a magyar tűzoltás atyjaként számon tartani, valójában Rösch Frigyes volt az, aki a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség megszületése mellett a kezdetektől bábáskodott.

Rösch Merényben halt meg 1923. augusztus 10-én, most felújított síremléke is itt található.

Amikor 1870. december 5-én, délután 3 órakor, 17 tűzoltóság 52 képviselőjének részvételével hivatalosan is megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, a soproni előkészítő bizottság munkája (Rösch Frigyes beterjesztése) volt az alapszabály, amit elfogadtak. Rösch ráadásul a szövetségi bizottmány tagja is volt, és ő javasolta később az országos tűzoltó segélyalap létrehozását is.