Előadás a tűzvédelmi tanulságokról

Bogisich Károly (ebben az időszakban a budapesti egyesült önkéntes tűzoltó egylet osztályparancsnoka, korábban a budai tűzoltó egylet főparancsnoka és négy évig MOTSZ-elnökségi tag) 1882. május 5-én délután 3 órakor nagyszámú közönség előtt tartott előadást a Ringtheater leégéséről.

Az előadó elmondta, hogy a bécsi tragédia után az önkéntes tűzoltó egylet parancsnoksága az ő vezetésével négyfős bizottságot küldött Bécsbe tanulmányútra, amely a helyszíni vizsgálat után már be is nyújtotta jelentését.

A bécsi tűzoltóság szervezete és felszerelése

Bogisich részletesen ismertette Bécs tűzoltóságának helyzetét. A városnak mindössze 150 tűzoltója volt, akik 10 őrségre osztva teljesítettek szolgálatot. A tűzoltóság fegyelmi szempontból a rendőrség felügyelete alatt állt, míg műszakilag a mérnöki hivatal irányította. A főmérnök egyben a tűzoltóság főparancsnoka volt, a mérnökök pedig a parancsnokok.

A felszerelés meglehetősen szegényes volt: 17 kocsis fecskendő, 1 hidrofór, 2 gőzmozdony, 10 szerkocsi, 2 mentőzsák (12 és 18 méter hosszú), 4 tolólétra (a leghosszabb csak 20 méter), több kétkarú, alig 3-3,5 láb hosszú mászólétra és egy rendkívül primitív mentőponyva. Önkéntes tűzoltók csak a külvárosokban működtek.

Strukturális problémák

Az előadó szerint Bécsben alapvető hiba volt, hogy a tűzoltóság a rendőrség alárendeltje volt, és hogy műszaki szempontból olyan mérnök-parancsnokok vezették, akik a tűzoltáshoz egyáltalán nem értettek. Problémának tartotta azt is, hogy a tűzoltóság nem volt állandó jelleggel szervezve, így természetesen alig kaptak képzett embereket.

A katasztrófa lefolyása és a kritikák

A katasztrófáról szólva Bogisich határozottan elítélte a rendőrséget és a tűzoltóságot, amelyek óriási kapkodást és megbocsáthatatlan mulasztásokat követtek el.

A színház egy gázlámpagyújtó ügyetlensége miatt gyulladt ki, miközben szinte senki sem tartózkodott a színpadon. Az oda beosztott színházi tűzoltók és a személyzet nagy része egy kocsmában mulatott, ahonnan a lámpagyújtó hívta őket, de akkor már késő volt – sem a függöny, sem a távíróberendezés nem volt megközelíthető.

A tüzet későn és rosszul jelezték, így a tűzoltóság hiányosan felszerelve vonult ki. A gőzmozdonyokat csak később hozták el, amikor már bekövetkezett a katasztrófa. Bogisich szerint a tűz azért kapott olyan erőre és csapott fel olyan gyorsan a karzatokra, mert a színpadról menekülő személyzet nyitva felejtett egy ajtót, amelyen keresztül légáramlat söpört végig.

Konkrét hibák a mentés során

A tűzoltók támadását az égő színház ellen teljesen elhibázottnak ítélte. Véleménye szerint a vezénylő parancsnoknak először minden tényről meg kellett volna győződnie, akkor nem esett volna annyi áldozat.

Az előadó állítása szerint a tűzoltók gyávák voltak, nem mertek behatolni a folyosókra, azzal az indokkal, hogy ott kiömlött gáz lehetett, amely a fáklyafénytől felrobbanhatott volna.

További súlyos hiba volt, hogy a mentőponyva felszerelésekor nem küldtek fel tűzoltót a főerkélyre, aki kinyithatta volna a társalgóterem oda nyíló ablakait – ezeket sajnos éppen légáramlat miatt deszkázták be.

Nagy tévedés volt az is, hogy a tolólétrákat nem a jobb oldali lépcsőházi ablakhoz szerelték – azzal védve magukat, hogy ez úgyis hiábavaló lett volna, mivel az ablakok vasrácsozattal voltak ellátva.

Építészeti hiányosságok

A mentési munkát nagymértékben megnehezítette, hogy az emeletekhez vezető lépcsők rendkívül szűkek voltak, alig fért el rajtuk két ember egymás mellett. Érdekes módon az udvari páholyhoz vezető különleges lépcsőzet háromszor olyan széles volt, pedig ennek nem igen volt értelme.

Végül az előadó a színházak tűzrendészeti szempontból célszerűtlen építéséről és berendezéséről is beszélt.

Az érdekes előadást, amelyen az önkéntes tűzoltó-egylet szinte minden tagja jelen volt, a hallgatóság zajos éljenzéssel fogadta.

(A történet forrása az Egyetértés és Magyar Újság című napilap 1882. jan. 17-i számában megjelent tudósítás az előadásról.)

A Ringtheater tűzesetét korábbi cikkünkben feldolgoztuk, erről részletek itt olvashatók.