A székház 1930-ban… (fotó: dr. vitéz Roncsik Jenő: A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség hatvanéves története 1870-1930”	…és 2019-ben (fotó: Wikimedia Commons)

A megvásárlás

Dr. vitéz Roncsik Jenő által írt "A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség hatvanéves története 1870-1930” könyvből tudjuk, hogy a székház megvásárlása 1929-ben vált lehetővé, amikor a segélyzőpénztár anyagi helyzete kellőképpen megerősödött. A közgyűlés két személyt – Breuer Szilárd alelnököt és Mátrai Antal választmányi tagot – kért fel arra, hogy keressenek megfelelő ingatlant és tegyenek jelentést.

A bizottság több épületet is megvizsgált, végül a Bástya utca 13. szám alatt álló egyemeletes házat találta a legalkalmasabbnak. Az ingatlan eredetileg 75 000 pengőbe került volna, ám amikor a kiküldöttek közölték, hogy csak 70 000 pengő összeg áll rendelkezésre, az eladó beleegyezett az árcsökkentésbe. Az épület mindössze négy évvel korábban készült el és tehermentes volt. Az 1929. október 23-i elnökségi ülésen a vezetők helyszíni szemlét tartottak, és egyetértettek abban, hogy mind az ingatlan, mind az ár megfelelő.

A finanszírozáshoz a szövetség saját forrásból 30 000 pengőt biztosított, a hiányzó 40 000 pengőt pedig kölcsönként vette fel a segélyzőpénztártól. A vásárlást az 1929. december 22-i nagygyűlés is jóváhagyta, egyúttal felhatalmazást adott az átalakítási munkálatok elvégzésére. Az átalakítások befejezését követően 1930. április 17-én, nagycsütörtökön költözhetett be a szövetség saját tulajdonú székházába.

(Minderről tanúskodik a 124.529/1930. B. M. sz. rendelet is: „A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, amely eddig Budapest, VII., Rákóczi-út 38. sz. a. működött, 1930. évi április hó 17-én Budapest, IV., Bástya-utca 13. sz. alatt lévő székházába költözött át.”)

A történet különleges fordulatot vett a veszprémi segélyzőpénztári közgyűlésen 1930. június 22-én: a testület elengedte a 40 000 pengős kölcsön visszafizetését, sőt ajándékba adta az első emeleti lakás átalakításának költségeit is, amelyet Breuer Szilárd alelnök számára rendeztek be. Ez az adomány elismerésként szolgált azért, hogy a szövetség vezetése három évtizeden keresztül díjmentesen intézte a segélyzőpénztár ügyeit.

A házbirtokbavétel ellenére a szövetség nem mondott le az eredeti tűzoltó-otthon tervéről – ezt továbbra is napirendjén tartotta, abban bízva, hogy később megvalósíthatja.

Turbulens közgyűlés Pest vármegyében

De kössük össze mindezt egy tudósítással, amely a Budapest Hírlapban jelent meg 1930. nov. 30-án, „Izgalom Pest vármegye tűzoltó-közgyűlésén” címmel!

Szombaton hatezer pestvárme­gyei önkéntes tűzoltó képviseletében nyolcvanan jelentek meg a vármegye tűzoltószövetségének közgyűlésén, amelyet Ney Géza várme­gyei főjegyző nyitott meg. Az indítványok során váratlan izgalom keletkezett. Felolvas­ták az elnökség indítványát, amely szerint a vármegye tűzoltószövetsége az országos tűz­oltószövetség által vásárolt Bástya-utca 13. szám alatti tűzoltópalotának üresen álló lak­részén létesítsenek tűzoltó-otthont. Ez közér­dekű, mert' ilyen az országban még nincs és ha a vidéki tűzoltók a fővárosba jönnek, az otthonban olcsó pénzért éjjeli szállást kap­nak. Dósa István járási tűzoltófelügyelő sze­rint a tűzoltóházat tagfillérekből, árvák fillé­reiből, egy alapból vették, a palota tehát az össz tűzoltóságé. Más célt tehát nem szolgál­hat. Dabasi Ödön monori főorvos tűzrendészeti felügyelő kérte, hogy a tűzoltó-otthon indítványt vegyék le a napirendről, mert a közeljövőben egy érdemekben gazdag főtűz­oltó nyugalomba vonul, és az illető munkássá­gára nagy szükség lesz a jövőben is. Kívá­natos lenne a’ bástyautcai palota első emele­tét az illető úrnak átengedni, nehogy a to­vábbi munkától kedvét veszítse. Dabasi Ödön beszédét ellentmondó közbeszólások kísérték. — Nevet kérünk! A munka feltétele az in­gyenlakás? Közcélra vettük a palotát! — hangzott innen-onuan. Blaschnek Hugó, a főváros tűzoltófőparancsnoka állt föl, aki az otthon létesítése el­len beszélt. Döntésre illetéktelennek mondotta a vármegye 'szövetségét és csatlakozott az előtte szóló indítványához és napirendről való levételét kérte az ügynek. A z elnök szavazásra tette föl a kérdést és nyolcvan szavazattal egy ellenében kérték, hogy a bástyautcai tűzoltó­ palotában otthont létesítsenek és ezt a hatá­rozatot most felterjesztik az országos szövet­séghez. A közgyűlés befejezése előtt Marinovits Imre dr. nyugalmazott' helyettes állam­titkár kórt szót és bejelentette, hogy az or­szágos szövetség elnöke, Széchenyi Viktor gróf székesfehérvári főispán, szövetségi elnök­ségéről lemond és kérte az államtitkárt, hogy utódjának a főispán unokaöccse!, Széchenyi József grófot válasszák meg a közeljövőben megtartandó elnökválasztó közgyűlésen.

Mit lehet tudni az ingatlanról?

Mivel az MOTSZ-t 1945-ben feloszlatták, a székház „elveszett”, és a tűzoltó otthon soha nem valósult meg. 1946-ban a Központi Értesítő a „Cseh Lajos Általános kereskedelmi ügynökség” székhelyeként jelöli meg a Bástya u. 13-at, míg az 1947-es budapesti telefonkönyvben egy hirdetés alapján a Perfect Irodaszervező Kft. címeként szerepel.

A Bástya u. 13-ról az „Adatok a Belváros történetéhez 1.” (Budapest, 1993) című kiadványban találunk egy rövid, tárgyilagos leírást:

Az egyemeletes és négytengelyes ház a századfordulón épült. A földszinten a kapu bejárat képezi az egyik tengelyt: Úgy a kapu, mint az ablakok nyílása gótikus ívű. Annak ellenére, hogy az ablakok egyszárnyúak, középen pillérek vannak, amelyen a gótikus ablakok egyik oldala nyugszik. A kapun a gótikus összefutásnál kívül fogazatos belül háromszög alakú mintázat van. A kapun a kopogtató, a kilincs, valamint a zár pajzsa kovácsoltvasból van. A koronapárkány vakívsoros a kapu tengelye felett egy hegyesszögű csúcs­ban végződik a homlokzat. Az épület lábazata terméskő, felül mindenhol klinkertéglával van burkolva a homlokzat. A kapu feletti kovácsoltvas dísz van, közepén egy kosfejjel. Az épület kapualja két oldalt falpilléres, a pillérek közötti átívelések vannak, a mennyezet tükörmennyezet. Az egyenes folyosó végén egy ajtón keresztül egy kicsi kertbe jutunk. A lépcsőház korlátja pálcás rendszerű, a megvilágítást valamikor színes üveg adta, mely néhol még megvan. Az egész épületben öt lakó van.