A településen 1877. augusztus 25-én alapították meg a jánosházi tűzoltó egyletet. Ahogyan az akkoriban megszokott volt, a tűzoltó szerek beszerzését adományokból, előadásokra megváltható „támogatói jegyek” eladásával finanszírozták; ahogyan arról az Egyetértés című, politikai és közgazdasági napilap az 1877. augusztus 22-i számában beszámol: „Mint lapunkat tudósítják: Jánosházán a tűzoltó-szerek beszerzésére műkedvelői előadás tartatott, mely szépen jövedelmezett, ugyanott jövő vasárnap a török sebesültek javára tartatik műkedvelői előadás. Az érdem ez előadások létrejövetelében Anfärber Fülöp urat illeti.”

A jánosházi önkéntesek már a kezdetekkor úgy tervezték, hogy a legalább egyórai távolságra lévő falvaknak is segítséget nyújtanak, és ez azóta sem változott: a Jánosháza ÖTE a városon kívül ma is még további hét településen – Dukán, Kemenespálfán, Karakón, Nemeskeresztúron, Kissomlyón, Keléden és Kamondon – lát el tűzvédelmi feladatokat. Az első évek, úgy tűnik, jól sikerültek, legalábbis a Budapest c. napilap 1902. július 26-i számának negyedszázados jubileumról szóló, rövid beszámolója alapján:

„A dunántuli tüzoltószövetség augusztus 10-én Jánosházán (Vasmegye) tartja meg ez idén évi közgyülését. Ugyaekkor ünnepli meg a jánosházi önkéntes tüzoltó-egylet fönnállásának huszonöt éves évfordulóját és ez alkalommal fényes ünnepély keretében szentelik fel az egylet uj zászlóját. A zászlóanyai tisztséget gróf Erdődy Sándorné vállalta el. Az ünnepély fényének emelésén Kósa Gusztáv gyógyszerész fáradozik, aki huszonöt éve elnöke a tüzoltó-egyletnek.”

Az ötvenes évektől kezdve a jánosháziak évente részt vettek a járási és megyei tűzoltó versenyeken, méghozzá nem csak férfi, hanem női kategóriákban is.

Jánosháza, 1942 (fotó: Fortepan)

A Magyar Tűzoltó c. lap 1959 júliusi számában még egy igen nagy értékű beszerzés terve is körvonalazódik: „Érdekességként megemlítjük, hogy – sok más nagy értékű beruházás mellett – a jánosházi önkéntesek részére egy tanterem felszerelése is szerepel a költségvetésben, melynek összege a százharmincezer forintot is meghaladja.” Nem csoda, hiszen a vidéki (önkéntes) tűzoltókra nagy szerep hárult: a mezőgazdasági fejlődés (cséplőgépek, traktorok stb.) miatt rendkívül fontos volt a sok ember megélhetését biztosító aratások tűzvédelmét hatékonyan megszervezni, ehhez pedig a továbbképzések elengedhetetlenek voltak.

A történelmi emlékek azonban nem csupán a tűzvédelemről, hanem a tűzoltó hagyományok ápolásáról is szólnak: tűzoltó zenekar is működött a településen. Mindez – a versenyek és a hagyományőrzés – összefonódott, ennek pedig szép példája a Vas Népének 1961. jún. 4-i tudósítása. „Nagyszabású járási tűzoltóversenynek lesznek ma szemlélői az ostffyasszonyfaiak. Ötszáz vendégek várnak. Reggel zenés ébresztő köszönti a termelőszövetkezeti falu lakosságát, amjd fél 10-kor felvonulnak a tűzoltócsapatok, s megkezdődik a nagy vetélkedés: ki nyeri el a celldömölki járás legjobb tűzoltócsapata címet. […] A jó hangulatról a jánosházi önkéntes tűzoltózenekar gondoskodik.”

A tűzvédelmi oktatás fontosságát ma már talán nem kell magyarázni, de ebben az időszakban több olyan technológia is elterjedt, amelynek biztonságos kezelése még nem volt magától értetődő. Ilyen volt például a propán-bután gázzal működő palackok, amelyek a vidéki életbe voltak hivatottak kényelmet csempészni. A földgázhálózat a hatvanas években hazánkban közel sem volt olyan elterjedt, mint ma; a PB-palackok viszont veszélyesnek bizonyultak, mint arról a Vas Népe, 1966. máj. 15-én beszámolt:

„Jánosházán szombaton délben felrobbant és tüzet okozott Pongrácz Imre lakásán a propán-butángázpalack. Mint szombat délutáni jelentésében a megyei tűzoltóparancsnokság arról beszámolt, Jánosházán szombaton déli 12 óra 30 perckor eddig kiderítetlen okokból felrobbant egy gázpalack Pongrácz Imre lakásán. A robbanás következtében keletkezett tűz jelentős károkat okozott az épületben, s égési sebeket szenvedett az ott tartózkodó Pongrácz Imréné, valamint Brummer Valéria 18 éves tanuló. Pongrácznét másodfokú égési sebekkel a celldömölki kórházba szállították. A tüzet a jánosházi önkéntes tűzoltók oltották el. Az eset újabb figyelmeztetés a gázpalack elővigyázatos kezelésének fontosságára.”

De az elterjedőben lévő elektromos hálózat is tartogatott problémákat:

„Május 19-én, a késő esti órákban Karakón, a Földvári utca 2-es számú házban Csonka Károly házának tetőszerkezete és egy kamrája elégett. Mint a vizsgálat megállapította, a kamra elektromos vezetékének zárlata okozta a tüzet. A kár tízezer forint. A karakói és jánosházi önkéntes tűzoltók fékezték meg a lángok tovaterjedését.” (Vas Népe, 1968. máj. 21.)

Az, hogy az önkéntesek helyben vannak, már akkoriban is óriási előny volt, hiszen egy helyi tűz esetén sokkal rövidebb vonulási idővel operálhattak, mint például az állami tűzoltók. Csakhogy a tudósítások nem mindig tükrözték ezt – erre egy ízben a jánosházi önkéntes tűzoltó egyesület titkára, Rába Tivadar is rámutatott egy önérzetes olvasói levélben, amit a Vas Népe 1978. február 12-én le is közölt:

„Rövid hírben számolt be az újság a CELLTEX jánosházi üzemében keletkezett tűzről. »A tüzet a szombathelyi állami és a celldömölki önkéntes tűzoltók oltották el« – írja a cikk. A valóság: mire a szombathelyi állami és a celldömölki önkéntes tűzoltók megérkeztek a helyszínre, már takarították a területet.” (ti. a jánosházi önkéntesek)

És mindez az évek során sem változott. A szakmai munkának nagy lendületet adott, amikor 1989-ben az akkori tanács a társfalvak segítségével egy IFA gépjárműfecskendőt vásárolt, lecserélve az akkor már nyugdíjas korú Csepelt. A jánosházi tűzoltók 1996-ban egyesületté alakultak, és alapító tagjai lettek a Vas Megyei Szent Flórián Tűzoltó és Polgári védelmi Szövetségnek. A Vas Népe 1998. január 28-án számolt be a fejlődés akkori állásáról, Előbb is riaszthatnák a jánosházi tűzoltókat címmel:

„Tíz-tizenöt perc alatt mozgósíthatók a jánosházi önkéntes tűzoltók, így rendszerint együtt, egy időben érnek a nagyközségben vagy annak határában keletkezett tűzhöz a sárvári hivatásosokkal. A jelenlegi gyakorlat szerint a tüzet észlelők előbb a sárváriakat riasztják, aztán a hivatásosok mozgósítják önkéntes társaikat. A Jánosházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke, Rosta István szerint lehetne ez másképpen is. Ha elsőként őketriasztanák, néhány perccel biztosan előbb megkezdődhetne a tűz oltása, mint így. Ezt a helyi gazdálkodó szervezetek közül eddig csak az Eybl Textilipari Kft. vezetői ismerték fel, akik nemrég együttműködési szerződést kötöttek az egyesülettel, amelyben egyebek mellett az a kitétel is szerepel, hogy elsőként őket riasztják, ha baj van. Rosta Istvántól megtudtuk, jelenleg harminc tagja van az 1994-ben önálló jogi személyiségű szervezetként bejegyzett önkéntes tűzoltó egyesületnek, legalább negyvennel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. A régi tagok közül sokan nyugdíjba mentek, a mostani, aktív korban lévők soraiból egyidejűleg tízet tudnak rövid időn belül mozgósítani. Egy Zuk és egy Ifa teherautóval vonulnak a helyszínre, felszerelésük kielégítő, bár lehetne korszerűbb is. Tavaly 400 ezer forintot nyertek egy pályázaton, a pénzt teljes egészében a tűzoltó eszközök korszerűsítésére fordították. 1995-ben egyszer már volt róla szó, hogy készenléti tűzoltó szolgálatot szerveznek a nagyközségben, ám ehhez az elnök szerint nem elég a helyi kezdeményezés, felsőbb szervek döntésére lenne szükség. A feltételeket pedig csak úgy tudnák megteremteni, ha a jánosházi cégek, vállalkozók többet áldoznának a tűzvédelemre, a tűzesetek megelőzésére. Évente nyolc-kilenc esetben kell riasztani a jánosházi önkénteseket, nagyobb kárral járó tűz szerencsére nem volt az utóbbi időben. Bár hozzá kell tenni, az avar- vagy hazaltűz is könnyen pusztíthat, ha nem fojtják el időben. A jánosházi önkéntes tűzoltók működési területéhez tartozik a nagyközségen kívül Nemeskeresztúr, Keléd és Kissomlyó. A helyi önkormányzat az idén 500 ezer forint támogatást szerepeltet a költségvetésében, ehhez lakosságarányosan járul majd hozzá a többi érintett település. Ez az összeg több, mint a tavalyi, amiből ugyancsak az látszik: a helybeliek fontosnak érzik, hogy a legkönnyebben elérhető tűzoltók ne csak gyorsan érkezzenek, hanem megfelelő felszerelésük legyen, hogy hamar el tudják oltani a tüzet.”

Fontos eseményt hozott a 2006-os év: ekkor tudták megkezdeni – pályázati támogatással – a tűzoltószertár felújítását. Az épületet már a legelső tűzoltók is használták, erről tanúskodtak a munkálatok során előkerült régi boltíves kapu maradványai. A szertár a felújításkor nemcsak vizesblokkal bővült, hanem visszakapták a tűzoltók azt a szolgálati lakást, ami eredetileg is nekik épült.

2006-ban sikerült beszerezni egy Steyr típusú gépjárműfecskendőt, ami az akkori IFA szert váltotta, ezzel nagy előre lépést hozva az egyesület életébe és a szakszerűen gyorsabb beavatkozásokba. 2016-ban a Steyr fecskendőt az egyesület eladta, és ekkor érkezett Ausztriából egy fiatalabb, magasabb felszereltségű Steyr 15s23 típusú gépjárműfecskendő, ezzel ismét egy magasabb szintre emelve a mentő-tűzvédelmi munkát.

2008-ban már 130 éves lett az egyesület:

„A Jánosházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 130 éves jubileuma 2008. október 4-én ünnepelte a Jánosházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennállásának 130 éves évfordulóját. Rosta István, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd ünnepi megemlékezésében beszámolt az eltelt időszak jelentősebb eseményeiről. Ezt követően Keresztes Istvánpolgármester megköszönte a település érdekében kifejtett önfeláldozó munkájukat. Az ünnepségen az önkormányzat részéről zászló adományozására került sor, melyet Pavlics Istvánplébános kanonok szentelt fel. A közgyűlés elnöke emléklapot, a szövetség titkára emléktárgyat adott át az egyesületnek. A helyi önkormányzati, társadalmi szervezetek vezetői, a környékbeli önkéntes tűzoltóságok képviselői szalagot kötöttek az egyesület zászlójára.” (Katasztrófavédelem, 2008. november)

2015-ben a jánosháziak a fejlődés következő állomásaként önálló beavatkozásra való jogosultságot kaptak; ennek egyéves évfordulóján a Vas Népe tudósított a megújító „vizsgán”:

„Májusban lesz egy éve, hogy önálló beavatkozásra jogosult lett a Jánosházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Megtartották az első, rendszerben tartó gyakorlatot. Tűz volt a színpadon, égett a függöny, és a padozat is lángra kapott a művelődési házban - ezt szimulálták a jánosházi lánglovagok az első, éves gyakorlatukon. Erre egy évben egyszer szükség van, hiszen az önálló beavatkozás feltétele, hogy évente felelevenítsék a tűzoltást, életmentést egy-egy nagyszabású gyakorlat keretei között. Ilyenkor felmérik a szakemberek, mennyire felkészültek a tűzoltók, bevethetőek-e az eszközeik. Jánosházán nyolc helyi lánglovag oltotta a tüzet a művelődési házban az egyesület elnöke, Úti Tibor vezetésével. Szigorú ítésze volt a tűzoltóknak: az oltás minden mozzanatát kritikus szemmel figyelte a Sárvári Hivatásos Tűzoltó Parancsnokság parancsnoka, Pintér Richárd, és Dénes Károly megyei főügyeleti osztályvezető. Megfeleltek az elvárásoknak a jánosházi lánglovagok - a művelődési házban pedig nem esett kár.” (Vas Népe, 2016. ápr. 2.)

De a sport sem maradhatott el – 2018-ban kiemelkedő sikert ért el például egy jánosházi tűzoltó egy megyei lépcsőfutó versenyen:

„Hivatásos, intézményi, önkéntestűzoltókis részt vettek a 14 emeletes társasházban másodszor megrendezett megyei lépcsőfutó versenyen. A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által szervezett erőpróbát, amelyre 58-an neveztek, Seper András tűzoltó ezredes nyitotta meg. A versenyzők bevetési ruhában és sisakban, kezükben két tömlővel rohantak a negyedikre, további szinteken feladatok várták őket. A légzőkészülék néküli versengésben abszolút első lett Kertész Bálint jánosházi önkéntes tűzoltó. (Vas Népe, 2018. okt. 1.)

​(fotó: Vas Vármegyei Kat. véd. Ig. / Jánosháza ÖTE)

A jánosházi önkéntesek manapság is kifejezetten aktívak. Kiemelkedő esemény volt a 2024-es csöngei tűzvész, ahol a jánosházi önkéntesek kilenc fővel segítették az oltást: Uti Tibor, Németh István, Németh József, Németh Dénes, Németh Benjamin, Kertész Bálint, Kulcsár Benedek, Tóth László és Jakab Noel.

A Csönge-Kenyeri V kiemelt erdőtűznél – fotó: Jánosháza ÖTE / FB

De a 2024-es év amúgy is mozgalmasan telt a Jánosházi ÖTE számára, mint arról az általuk közzétett videó is tanúskodik. Tavaly az egyesület összesen 52 beavatkozáson vett részt, ebből 36 esetben műszaki mentésnél segédkeztek, például viharkároknál, fakidőléseknél, közúti baleseteknél vagy betegmozgatásnál. 13 alkalommal tűzesethez riasztották őket, amikor például gépjárművek, szabadtéri területek vagy lakóházak égtek. Három esetben kaptak téves riasztást.

Gyors reagálásukra jellemző, hogy átlagosan 8,4 perc telt el a riasztástól az elindulásig, egy-egy beavatkozás során átlagosan öt fő vett részt, összesen 60 órányi aktív szolgálatot teljesítve.

Beszerzésre és rendszerbe állításra került 2 db feszítő-vágó berendezés is, mivel az egyesület működési területén 2 meglehetősen forgalmas fő útvonal is áthalad (a 8-as és 84-es számú főutak), így gyakoriak a műszaki mentések.

Az egyesület szívesen tesz eleget falunapi, gyereknapi, és egyéb rendezvényekre történő meghívásoknak, ahol bemutatásra kerül a gépjárműfecskendő, a rajta található szakfelszerelések, valamint az utóbbi években nagy örömet okoztak a kicsiknek, de a nagyoknak is habpartikkal.