Sorozatunk előző részében a lítium-ion cellák hőmegfutásának folyamatát, valamint azt a tűzkockázatot mutattuk be, amelyet a kommunális hulladékba kerülő e-cigaretták jelentenek. Ezúttal a felhasználókra közvetlenül leselkedő veszélyre összpontosítunk: arra, hogy mit tudunk a nemzetközi orvosi szakirodalom alapján az e-cigaretták felrobbanásából, illetve begyulladásából eredő sérülésekről, ezek gyakoriságáról, jellegzetes mintázatáról és kimeneteléről.

A téma jelentőségét a felhasználók száma adja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2025-ben közzétett, a dohányzás globális tendenciáiról szóló jelentésében először becsülte meg az e-cigaretta-használók világméretű számát: eszerint ma több mint százmillió ember használ ilyen eszközt, köztük legalább 86 millió felnőtt és legalább 15 millió 13–15 éves fiatal. Ilyen nagyságrendű felhasználói kör mellett egy egyedileg ritka meghibásodás is rendszeresen előforduló balesetté válik.

Milyen gyakran fordul elő robbanás vagy gyulladás?

Az e-cigaretta-robbanások pontos gyakoriságát nehéz megállapítani, mert sehol sem működik rájuk szakosodott, egységes nyilvántartás. A kutatók ezért több, egymást kiegészítő adatforrásra támaszkodnak. Az amerikai Tűzvédelmi Hivatal (U.S. Fire Administration) a sajtóban megjelent eseteket gyűjtötte össze: 2009 és 2016 között 195 e-cigaretta-robbanásról szereztek tudomást az Egyesült Államokban, ezek 133 személyi sérülést okoztak, és a leggyakoribb sérüléstípus az égés volt.

A sajtóhírek azonban csak a jéghegy csúcsát mutatják. Egy 2018-ban publikált elemzés az amerikai sürgősségi osztályok reprezentatív sérülésfelügyeleti rendszerének (NEISS) adatai alapján arra jutott, hogy csak 2016-ban mintegy 1007 e-cigaretta-akkumulátorral összefüggő égési sérülést láttak el az ország sürgősségi osztályain. Matthew Rossheim és munkatársai a Tobacco Control folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmányukban ugyanezt az adatbázist vizsgálták a 2015–2017 közötti időszakra: becslésük szerint ez alatt a három év alatt mintegy 2035 robbanásos vagy égési sérülés miatt kerestek fel sürgősségi ellátást az Egyesült Államokban (95%-os konfidenciaintervallum: 1107–2964). A szerzők hangsúlyozzák, hogy ez óvatos becslés, és a valós szám ennél magasabb lehet, hiszen nem minden sérült fordul orvoshoz, és a korábbi felmérések jelentősen alulbecsülték a jelenséget.

Az esetszámok időbeli alakulására jellemző a Jesus Ramirez és munkatársai által a Journal of Burn Care & Research hasábjain 2017-ben közölt vizsgálat, amely három kaliforniai égési centrum beutalási adatait tekintette át 2007 januárjától 2016 júliusáig. Harminc e-cigaretta okozta égési sérültet azonosítottak, közülük huszonkilencet az utolsó tizennyolc hónapban utaltak be, míg az azt megelőző nyolc évben mindössze egyet. A szerzők szerint a sérülések számának növekedése aránytalanul gyorsabb volt, mint az e-cigaretták népszerűségének emelkedése, ezért tanulmányukat „fel nem ismert járványnak” nevezték.

Összességében elmondható, hogy a felhasználók számához viszonyítva a robbanás ritka esemény, ám amikor bekövetkezik, jellemzően kórházi, sokszor égési centrumbeli ellátást igénylő sérülést okoz. A pontos kockázati arány kiszámítását az is nehezíti, hogy nem ismert, hány akkumulátor és eszköz van ténylegesen forgalomban.

Kik sérülnek meg?

A legátfogóbb összegzést Christopher Seitz és Zubair Kabir 2018-as szisztematikus áttekintése adja, amelyet a Tobacco Prevention & Cessation folyóirat közölt. A szerzők 31 orvosi esetközlést dolgoztak fel, amelyek összesen 164 sérültet írtak le az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Kanadából, Németországból és Franciaországból. A sérültek 90 százaléka férfi volt, életkoruk 16 és 63 év között mozgott, a legtöbben a 20–29 éves korosztályba tartoztak.

Hasonló képet mutat Alexander Kaltenborn és munkatársainak 2023-ban, a JPRAS Open folyóiratban megjelent tanulmánya, amely a Hannoveri Orvosi Egyetem égési centrumában 2013 és 2019 között kezelt 46 beteg adatait elemezte. A sérültek szinte kivétel nélkül férfiak voltak, életkoruk mediánja 36 év. A szakirodalom alapján tehát az e-cigaretta-balesetek tipikus elszenvedője fiatal vagy középkorú férfi – a szerzők szerint ezért a megelőző kampányoknak elsősorban a 18–35 éves férfiakat kellene megszólítaniuk.

Hol és milyen körülmények között következik be a robbanás?

Az esetközlések egyik legmeghatározóbb tanulsága, hogy a robbanás leggyakrabban nem használat közben, hanem a zsebben következik be. Seitz és Kabir áttekintésében az esetek 65 százalékában a nadrágzsebben robbant fel az eszköz vagy az akkumulátor, 12 százalékban az arc közelében, 10 százalékban a kézben. Több beteg arról számolt be, hogy a zsebében az e-cigaretta vagy a különálló akkumulátor mellett pénzérmék, kulcsok vagy más fémtárgyak voltak, amelyek rövidzárlatot okozhattak.

Ramirez és munkatársai vizsgálatában a 30 sérülésből 26 esetében (87%) maga a beteg is robbanást jelölt meg kiváltó okként. Tíz esetben ruházatban hordott, különálló akkumulátor robbant fel, tizenhat esetben a teljesen összeszerelt eszköz – utóbbiak közül hétben akkor, amikor az eszközt éppen nem használták, hanem a ruházatban hordták, kilencben pedig használat közben. Töltés közben egyetlen sérülés sem történt ebben a betegcsoportban.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a Johns Hopkins Egyetem égési centrumának munkatársai (Luis Quiroga és társai, Cureus, 2019) szerint az e-cigaretta-akkumulátorok meghibásodásainak többsége töltés közben következik be. A két megállapítás nem mond ellent egymásnak: a töltés közbeni hőmegfutás jellemzően lakástüzet, anyagi kárt okoz, mivel ilyenkor a felhasználó többnyire nincs közvetlen testi kapcsolatban az eszközzel, míg a személyi sérüléssel járó, égési centrumba kerülő esetek döntő része a testen hordott eszközhöz vagy akkumulátorhoz köthető. Tűzvédelmi szempontból tehát mindkét helyzet kiemelt figyelmet érdemel.

A kockázatot a felhasználói magatartás is jelentősen növeli. Kaltenborn és munkatársai telefonos utánkövetése során a megkérdezett sérültek 42 százaléka elismerte, hogy saját maga átalakította az eszközét – jellemzően azért, hogy meghosszabbítsa az akkumulátor üzemidejét, vagy növelje a gőzképződést. A betegek 79 százaléka interneten vásárolta a készüléket, de a szerzők nem találtak összefüggést a beszerzési forrás és a baleset között, vagyis szaküzletben vásárolt eszköz sem tekinthető eleve biztonságosabbnak.

Milyen sérüléstípusokat regisztráltak?

A sérülések döntő többsége égés. Seitz és Kabir áttekintésében a leggyakrabban érintett testtájék a comb volt (76%), ezt követte a kéz (40%), a nemi szervek tájéka (13%) és az arc (13%), ritkábban a törzs, a kar, a fenék és a láb. Ahol a sérülés mélységét rögzítették, ott jellemzően másodfokú (35%), illetve vegyes másod- és harmadfokú (20%) égésről volt szó, tisztán harmadfokú égést az esetek 8 százalékában írtak le. Az égett testfelület a teljes testfelszín (TBSA) 0,5 és 27,25 százaléka között mozgott, mediánja 4 százalék volt. A 164 betegből 48-nál volt szükség bőrátültetésre, a kórházi tartózkodás egy és harmincegy nap között változott, mediánja öt nap volt.

A kézsérülések jelentős része nem közvetlenül a robbanásból ered: a sérültek a lángra kapott nadrágot próbálják puszta kézzel eloltani, vagy a felforrósodott, égő eszközt igyekeznek kivenni a zsebükből. A Johns Hopkins Egyetem hat esetet bemutató sorozatában is visszatérő elem volt, hogy a betegek a combjukon keletkezett égés mellé az oltási kísérlet során kézégést is szereztek. Az egyik beteg arról számolt be, hogy munka közben hangos sistergést hallott, majd égő fájdalmat érzett a lábában, és észrevette, hogy a nadrágja ég; a ruházat egy része a bőrére olvadt.

A szakirodalom szerint ezek a sérülések gyakran kombinált jellegűek. A lángégés mellett kémiai égés is kialakulhat, mivel az akkumulátorból kiszabaduló lítiumvegyületek lúgos kémhatásúak. Kaltenborn és munkatársai arra is felhívják a figyelmet, hogy a robbanó akkumulátor apró, repeszszerű részecskéket szór szét, amelyek behatolhatnak a lágyrészekbe, a környező ruházat meggyulladása pedig tovább súlyosbítja az égési sérülést.

Az égéseken túl az orvosi esetközlések számos egyéb súlyos sérülést is dokumentáltak. Az arc közelében bekövetkező robbanások szemsérüléseket (köztük a szaruhártya és az ínhártya szakadását), a szájüreg sérüléseit, fogak elvesztését és arccsonttöréseket okoztak; egy esetben a robbanás az első és második nyakcsigolya törését idézte elő. 2018-ban az Egyesült Államokban jelentették az első ismert halálesetet is, amelyet a felrobbanó eszköz koponyába hatoló repeszei okoztak.

A sérülések rendszerezésére Patterson és munkatársai 2017-ben osztályozási rendszert javasoltak, amelyet Kaltenborn és társai is alkalmaztak. Ennek kategóriái: I. típus – kézsérülés; II. típus – arcsérülés; III. típus – a derék és az ágyék tájékának sérülése; IV. típus – az e-cigaretta által okozott lakástűzből eredő sérülés; V. típus – belégzéses (felső légúti, illetve hangrés alatti) sérülés. A hannoveri betegcsoportban a III. típus volt a leggyakoribb (69%), ezt követte az I. (25%) és a II. típus (7%).

Kezelés és kimenetel

A sérülések súlyossága és ellátási igénye centrumonként eltérő képet mutat, ami részben abból adódik, hogy a súlyosabb eseteket nagyobb valószínűséggel utalják égési centrumba. A hannoveri vizsgálatban minden beteg legalább részleges vastagságú égést szenvedett, 85 százalékuknál mély másodfokú, 17 százalékuknál teljes vastagságú (harmadfokú) égés is előfordult. A betegek 61 százalékánál műtéti kezelésre – az elhalt szövetek eltávolítására és bőrátültetésre – volt szükség, sebfertőzés pedig 39 százalékuknál alakult ki, mégpedig annál nagyobb valószínűséggel, minél mélyebb volt az égés.

Ramirez és munkatársai betegcsoportjában a 30 sérültből 26-ot kellett kórházba felvenni, kilencen műtétre szorultak; az égett testfelület átlagosan 4 százalék volt. A Johns Hopkins Egyetem hat betegéből ezzel szemben csak egynél volt szükség bőrátültetésre, a többieket konzervatív, összetett sebkezeléssel látták el, és öt beteg egy héten belül hazatérhetett.

Jól mutatja ezeknek a látszólag kis kiterjedésű sérüléseknek a súlyát a BMJ Case Reports folyóiratban 2016-ban közölt brit eset. Egy 35 éves férfi zsebében magától meggyulladt egy e-cigaretta lítium-akkumulátora, és lángra kapott a ruházata. A sérülés a testfelületnek mindössze 1,5 százalékát érintette a jobb comb külső oldalán, a seb mégis csak az 56. napra gyógyult meg, és helyi érzéstelenítésben el kellett távolítani a sebbe égett ruhamaradványokat.

Figyelemre méltó a hannoveri utánkövetés egy további eredménye is: a sérülés után átlagosan 13 hónappal megkérdezett betegek 38 százaléka továbbra is használt e-cigarettát. A szerzők ezt az eszközök erős függőséget okozó hatásával magyarázzák.

A háttérben: a hőmegfutás

A tanulmányok egybehangzóan a lítium-ion akkumulátor hőmegfutását nevezik meg a robbanások fő okaként. Quiroga és munkatársai a folyamat jellegzetes lépéseit így írják le: az elektrolit túlhevül, a cellában megnő a belső nyomás, a cella lezárt vége megreped, az elektrolit meggyullad, a keletkező gázok további nyomásnövekedést okoznak, végül a porózus műanyag szeparátor is elég. A szerzők szerint az e-cigarettákban használt hengeres cellák különösen sérülékenyek, mert a cella végén, ahol az elektrolit betöltése után lezárják, szerkezeti gyenge pont alakul ki.

Kaltenborn és társai szerint a hőmegfutás a cellán belüli rövidzárlattal indul, és a hőmérséklet gyorsan 500 °C fölé emelkedhet. A kiváltó tényezők között a szakirodalom a gyenge minőségű gyártást, a túltöltést, a hibás vagy nem megfelelő töltő okozta túlfeszültséget, a mechanikai sérülést, a külső hőhatást, valamint a fémtárgyakkal érintkező akkumulátor külső rövidzárlatát említi – vagyis éppen azokat a tényezőket, amelyeket sorozatunk korábbi részében is részletesen bemutattunk.

Tanulságok a lakosság és a beavatkozók számára

A kutatások alapján a megelőzés kulcsa a helyes tárolás és kezelés. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) ajánlásai szerint csak az adott eszközhöz tartozó akkumulátort és töltőt szabad használni, a sérült vagy nedvességet kapott akkumulátort ki kell cserélni, az e-cigarettát és a tartalék cellákat távol kell tartani a fémtárgyaktól, és nem ajánlott az eszközt egész éjszakán át, felügyelet nélkül tölteni. A hannoveri eredmények alapján ehhez hozzá kell tenni, hogy az eszközök házilagos átalakítása kifejezetten növeli a baleseti kockázatot. A különálló akkumulátorokat soha nem szabad szabadon, kulcsok és érmék mellett zsebben hordani, hanem csak szigetelő tokban.

A beavatkozók szempontjából fontos tudni, hogy az e-cigaretta okozta sérülés jellemzően égő ruházattal, a combon, a kézen vagy az ágyéktájon kialakuló égéssel jár, és a lángégés mellett kémiai összetevője is lehet. A tanulmányok szerzői egyetértenek abban, hogy ezeket a sérüléseket – még kis kiterjedés esetén is – célszerű égési centrumban elláttatni, mivel gyakran funkcionálisan és esztétikailag kényes testtájékokat érintenek, és a mélységük kezdetben nehezen ítélhető meg. Lakástűz esetén a tűzvizsgálat során érdemes figyelmet fordítani a töltőn hagyott e-cigarettákra és tartalék akkumulátorokra is mint lehetséges gyújtóforrásokra.

Sorozatunk következő részében túllépünk az e-cigaretták körén, és a háztartásokban jelen lévő egyéb kisméretű akkumulátorokat vesszük sorra: bemutatjuk a hengeres, a prizmatikus és a tasakos cellák felépítését, az őket tartalmazó eszközöket, valamint helyes töltésük, kezelésük és oltásuk tűzvédelmi kérdéseit.

Felhasznált források

• Seitz, C. M. – Kabir, Z.: Burn injuries caused by e-cigarette explosions: A systematic review of published cases. Tobacco Prevention & Cessation, 2018; 4:32.
• Ramirez, J. I. et al.: The Unrecognized Epidemic of Electronic Cigarette Burns. Journal of Burn Care & Research, 2017; 38(4):220–224.
• Rossheim, M. E. et al.: Electronic cigarette explosion and burn injuries, US Emergency Departments 2015–2017. Tobacco Control, 2019; 28(4):472–474.
• Kaltenborn, A. et al.: E-cigarette explosions: patient profiles, injury patterns, clinical management, and outcome. JPRAS Open, 2023; 37:34–41.
• Quiroga, L. et al.: E-Cigarette Battery Explosions: Review of the Acute Management of the Burns and the Impact on Our Population. Cureus, 2019; 11(8):e5355.
• Walsh, K. et al.: Rare case of accidental fire and burns caused by e-cigarette batteries. BMJ Case Reports, 2016; bcr2015212868.
• World Health Organization: WHO global report on trends in prevalence of tobacco use 2000–2024 and projections 2025–2030. Genf, 2025.