Az EUFFAS (Európai Tűzoltó Szövetség) tagországai közül több is jelezte, hogy komoly gyakorlati problémákat okoz az Európai Unió munkaidő-irányelvének (2003/88/EK) alkalmazása a tűzoltói szolgálatra. A belga delegáció beszámolója szerint az irányelv előírja, hogy a készenléti, munkahelyen töltött időt munkaidőnek kell tekinteni, ami a tűzoltók esetében heti átlagosan 48 órában korlátozza a munkaidőt, és szigorú pihenőidőt garantál – ez pedig alapjaiban rendítheti meg a mentőszolgálatok hagyományos szervezési modelljét. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) esetjoga tovább pontosítja, hogy a készenléti vagy otthoni ügyeleti idő is munkaidőnek minősül, amennyiben a rá vonatkozó korlátozások – például a laktanyába való visszatérés rövid határideje – megakadályozzák a dolgozót a magánügyei intézésében.

Az irányelv gyakorlati alkalmazása különösen élénk vitákat vált ki azokban az országokban, amelyek – így Franciaország és Belgium is – jelentős mértékben támaszkodnak önkéntes tűzoltókra. Az önkénteseknek az irányelv hatálya alá tartozó munkavállalókkal való azonosítása ugyanis felboríthatja a helyi beavatkozási modellek egyensúlyát, arra kényszerítve a kormányokat, hogy újragondolják a tűzoltók jogállását és a szolgálatszervezés kereteit.

A svédországi jogértelmezési vita

A svéd delegáció ennél részletesebb és sokkal komolyabb problémafelvetést osztott meg a szövetséggel. Beszámolójuk szerint Svédországban komoly nehézségeket okoz az uniós munkaidő-irányelv értelmezése a hivatásos tűzoltók esetében: míg az irányelv célja a napi pihenőidő biztosítása lett volna, a gyakorlatban ennek épp az ellenkezője valósult meg – a tűzoltóknak ma több órát kell dolgozniuk az operatív készenlét fenntartása érdekében, ahelyett, hogy az irányelv által előírt pihenőidőben részesülnének.

A svéd delegáció szerint a helyzet romlásának egyik oka, hogy a SKR (a svéd önkormányzatok és régiók szövetsége) tévesen értelmezi az irányelvet: az SKR álláspontja szerint a tűzoltók legfeljebb 20 egymást követő órában dolgozhatnak, míg a svéd tűzoltói delegáció szerint az irányelv 24 órás szolgálatot is lehetővé tesz. Ez az értelmezési különbség komoly problémákhoz vezetett: több műszak, több utazás, több adminisztráció és kevesebb pihenőidő lett a következmény. A tűzoltók emiatt már nem tudnak egymás között műszakot cserélni, helyette betegszabadságra kényszerülnek – ez pedig minden műszakban túlórákhoz és rekordszintű táppénzes kimutatásokhoz vezet, vagyis a beszámoló szerint fenntarthatatlan munkakörnyezetet eredményez.

A svéd delegáció ugyanakkor hangsúlyozza: bár Svédországban gyakran az uniós szabályozásra hivatkozva magyarázzák a 24 órás szolgálat megszűnését, az irányelv valójában nem tiltja a 24 órás műszakot. Az alapszabály szerint minden 24 órás időszakon belül legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani a munkavállalóknak, ugyanakkor az irányelv 17. cikke ismerteti a hosszabb szolgálatot követő kompenzációs pihenőidő biztosításának lehetőségét. A 17.3 cikkely kifejezetten megnevezi a tűzoltói, mentő- és polgári védelmi szolgálatokat mint olyan ágazatokat, amelyekre ez a rendelkezés alkalmazható – vagyis ezekben az ágazatokban a hosszabb műszakok engedélyezettek, amennyiben a szolgálat után azonnal kompenzációs pihenőidő jár. Az Európai Unió Bírósága a Jaeger-ügyben (C-151/02) egyértelműen elismerte, hogy hosszabb munkaidőszakok is előfordulhatnak, amennyiben azokat közvetlenül követi a megfelelő kompenzációs pihenőidő.

Kérés az EUFFAS felé

A svéd delegáció álláspontja szerint a svéd értelmezésnek nincs jogalapja az uniós jogban, és ez komoly problémákat okozott mind a munkáltatóknak, mind a tűzoltóknak. Ezért az EUFFAS támogatását kérték annak érdekében, hogy az irányelv értelmezése a hivatásos tűzoltók számára egész Európában egyértelművé váljon. A delegáció emellett azt javasolja, hogy az Európai Bizottság fontolja meg egy értelmező közlemény kiadását, amely megerősítené: a napi alapú, 24 órás szolgálat engedélyezett, amennyiben azt közvetlenül kompenzációs pihenőidő követi.

Magyarázó: miről szól az uniós munkaidő-irányelv?

A tűzoltóságokat érintő jogértelmezési viták hátterében a 2003/88/EK irányelv áll, amely az Európai Unió munkavállalóinak egészségét és biztonságát hivatott védeni a munkaidő-szervezés minimumkövetelményeinek meghatározásával. A szabályozás – amely egy 1993-as irányelvet váltott fel – többek között évi legalább 28 nap fizetett szabadságot, hathat óránként legalább 20 perces pihenőt, minden 24 órás időszakban legalább 11 óra folyamatos pihenőidőt ír elő, valamint korlátozza a túlzott mértékű éjszakai munkavégzést. Az irányelv gyakorlati alkalmazását az Európai Bizottság 2017-ben, majd 2023-ban kiadott értelmező közleménye pontosítja, amely összefoglalja a szabályozás rendelkezéseit és az Európai Unió Bíróságának idevágó ítélkezési gyakorlatát.

Hogyan érinti a tűzoltóságot?

A tűzoltói szolgálat szempontjából két bírósági döntés bizonyult meghatározónak. A 2018-as, úgynevezett Matzak-ügyben (C-518/15) az Európai Unió Bírósága egy belga önkéntes tűzoltó esetében mondta ki, hogy az otthon töltött készenléti idő munkaidőnek minősül, amennyiben a rá vonatkozó korlátozások – például a laktanyába való visszatérés rövid határideje – ténylegesen megakadályozzák az érintettet a szabadidejének szabad eltöltésében. A bíróság ugyanebben az ügyben azt is rögzítette, hogy az irányelv alkalmazása szempontjából közömbös, hogy valaki a nemzeti jog szerint hivatásos vagy önkéntes tűzoltói státusszal rendelkezik-e: a döntő tényező, hogy más irányítása alatt, díjazás fejében valós, tényleges tevékenységet végez-e a tűzoltóságnál.

Ugyanez az ítélet azt is kimondta, hogy a tagállamok a hivatásos tűzoltók bizonyos kategóriáinál nem térhetnek el az irányelv "munkaidő" és "pihenőidő" fogalmaitól, vagyis nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be az irányelvben foglaltnál kevésbé szigorú munkaidő-meghatározást. Egy 2021-es, romániai vonatkozású ügyben pedig a bíróság azt is megállapította, hogy a munkáltató által előírt, kötelező szakmai továbbképzés ideje szintén munkaidőnek számít, akkor is, ha az a rendes munkaidőn kívül, külső képző intézménynél zajlik.

Miért jelent ez problémát a tűzoltóságoknak?

A nehézségek gyökere, hogy több európai ország tűzoltósága – elsősorban az önkéntes és részmunkaidős szolgálatra épülő rendszerek – nehezen tudja összeegyeztetni az irányelv szigorú kereteit a valós működési igényekkel. Franciaországban, ahol a mentésirányítási rendszer közel kétszázezer önkéntes tűzoltóra épül, a Matzak-ítélet nyomán felmerült, hogy a más főállással is rendelkező önkéntesek a két tevékenység összeadásával könnyen túllépnék a megengedett munkaidő-korlátokat, és emiatt kénytelenek lennének felhagyni az önkéntes szolgálattal. Ezzel párhuzamosan a szakszervezeti oldal azzal érvel, hogy az önkéntesek gyakran megfelelő pihenőidő nélkül látnak el akár 24 órás ügyeleti szolgálatot is a főállásuk mellett, vagyis a szigorúbb jogértelmezés mögött valódi egészségvédelmi szempontok is állnak.

Az Európai Parlamenthez benyújtott felvetések szerint a minimális pihenőidőre vonatkozó szabályokat több tagállamban úgy értelmezték, hogy azok az önkéntes tűzoltókra is vonatkoznak, ami egyes helyeken felborítja a 24 órás készenléti beosztások szervezését, és megnehezíti, hogy az önkéntesek össze tudják egyeztetni a szolgálatot a főállásukkal. A nemzetközi tűzoltószövetség, a CTIF régóta figyelmeztet arra, hogy az irányelvből fakadó kockázatok negatívan hathatnak a műveletek hatékonyságára, valamint a személyzet toborzására és megtartására – volt már példa arra is, hogy tűzoltók tömeges felmondással fenyegetőztek egy tagállamban tervezett, szigorúbb szabályozás miatt. Az Európai Parlamenthez benyújtott egyik kérdés szerint a szigorú jogértelmezés emellett közvetlenül veszélyeztetheti a rescEU kezdeményezést is, amely az európai polgári védelmi erő létrehozását célozza, és amelynek alapját Európa mintegy hárommillió-félmillió önkéntes tűzoltója adná.

A probléma azóta is napirenden van: idén tavasszal az Európai Parlament több képviselője a tűzoltók munkaidő-irányelv alóli mentesítését szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi szabályozás korlátozza az önkéntesek azon képességét, hogy a fizetett munkájukat összeegyeztessék az önkéntes vállalásaikkal, és nyilvános meghallgatást is tartottak a témában. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy maga az irányelv nem tiltja kifejezetten a hosszabb, akár 24 órás szolgálatot – ezt támasztja alá a korábban ismertetett Jaeger-ügy és az irányelv 17. cikke szerinti kompenzációs pihenőidő lehetősége is. A probléma inkább az egyes tagállami jogértelmezésekből fakad, valamint abból, hogy az önkéntesek "munkavállalóként" való elismerése a készenléti idő teljes egészét munkaidőnek minősítheti, ami főállás mellett a gyakorlatban ellehetetlenítheti az önkéntes szolgálatot.

A Magyar Tűzoltó Szövetséget az EUFFAS-ban dr. habil Cziva Oszkár képviseli.

Korábbi cikkeink a témában:

Európai javaslatok: nyugdíjkorhatár és egészségbiztosítás 

Veszélyes és egészségkárosító szakma: irányelvjavaslat a tűzoltókért