Az önkéntes tűzoltóság megszervezése

1909. július 28-án vasárnap délután 2 órakor megtartották az önkéntes tűzoltóság alakuló közgyűlését a kurcántúli közgyűlési teremben, nagyszámú érdeklődő jelenlétében.

(A „kurcántúli” kifejezés a 19–20. század fordulóján használt helymegjelölés, amely Szentes városára, azon belül a Kurca folyón túli (a városháza/központ felől nézve a Kurca túlpartján lévő) területre utal.)

Az alapszabálytervezet jóváhagyása után megválasztották a tisztikart: elnökké egyhangúlag dr. Cicatricis Lajos alispánt, alelnökké és főparancsnokká Zsoldos Ferenc gyárost, titkárrá és alparancsnokká Nagy Imre árvaszéki ülnököt, pénztárossá és osztályparancsnokká Tóth László takarékpénztári főkönyvelőt választották. Segédtisztté báró Maasburg Sándor, osztályparancsnokká Kádár Árpád, szertárossá Kölber Ferenc kárpitos, orvossá dr. Csák Béla, ügyésszé dr. Fenyvesi Adolf lett. Az egyesület kezdetben 35 rendes és 20 pártoló tagból állt, és taggyűjtő ívek kibocsátásával további tagokat kívántak toborozni.

Októberben, az alispáni elfogadó teremben tartott értekezleten dr. Cicatricis Lajos alispán, dr. Mátéffy Ferenc polgármester és Szakáll Lajos szegedi tűzoltó főparancsnok részt vételével döntöttek a már jelentkezett 45 önkéntes tűzoltó kiképzéséről. A terv szerint két önkéntes tűzoltó tiszt, Báró Maasburg Sándor és Nagy Imre Szegedre utazott volna, hogy Szakáll főparancsnok oktassa őket, akik aztán továbbadhatták volna tudásukat társaiknak.

Az értekezleten megtárgyalták a tűzoltó egylet finanszírozásának kérdését is, és elhatározták, hogy emlékiratot nyújtanak be a város képviselőtestületéhez a tűzoltás és tűzrendészet optimális megoldásának kidolgozására.

A tűzoltó egylet felhívása a lakossághoz

1909 decemberében a megalakult Szentesi Önkéntes Tűzoltó Egylet felhívással fordult a város közönségéhez. Zsoldos Ferenc főparancsnok és dr. Cicatricis Lajos elnök aláírásával kérték a lakosság anyagi és erkölcsi támogatását. A felhívás három korona éves tagsági díjat kért a belépőktől, míg a ház- és üzlettulajdonosokat legalább 50 koronás egyszeri alapítványra kérték. Az egyházakat, intézeteket és gyártelepeket pedig arra szólították fel, hogy éves költségvetésükbe építsenek be állandó támogatási összeget.

Kovács Sándor hőstette

1915 júliusában Kovács Sándor tűzoltó őrvezetőről derült ki, hogy kivételes bátorságot tanúsított. A Lőrinc utca 6. szám alatti ház tűzénél, amelyet orkánszerű viharban villámcsapás okozott, saját élete kockáztatásával mentette ki Négyesi Gábor csizmadiát és feleségét az égő épületből. Tíz év telt el a hőstett után, mire 1925-ben a tűzoltóság parancsnoksága kezdeményezte, hogy a belügyminisztérium terjesszen fel javaslatot Kovács Sándor kitüntetésére.

A katasztrófa: a városháza leégése

1925. július 9-én délután 1 órakor bekövetkezett a tragédia. A református nagytemplom vészharangja négyes jelzéssel riasztott, és hamarosan kiderült: a városháza nyugati szárnya lángokban áll. A tűz a tetőzet legvégső részén tört ki, és pillanatok alatt terjedt az Erzsébet tér felőli 80 méteres szakaszon.

A tűz gyors terjedését a sűrű, fekete füst jellemezte, ami arra utalt, hogy esetleg gyúlékony folyadékkal locsolhatták le a tetőszerkezetet. Öt perc alatt az egész nyugati szárny lángokban állt. A kritikus pont a sarkon álló torony volt - ha a tűz átcsapott volna a Kossuth téri szárnyra, az egész épület megsemmisült volna.

Az oltásban az önkéntes tűzoltók, hivatásos tűzoltók, cserkészek, rendőrök, csendőrök és kéményseprők vettek részt önfeláldozóan. Különösen kiemelkedett Kovács Sándor önkéntes tűzoltó, Khirer Károly főhadnagy és Bagi Imre városi tűzoltó munkája.

A katasztrófa áldozatai

A tűzvésznek két súlyos sérültje volt. Komendát Lajos önkéntes tűzoltó a tetőn a nagy hőségtől eszméletét vesztette és ki kellett menteni. Borsos Lajos, a Kölber kocsigyártó cég segédmunkása még súlyosabban sérült: elájult a forróságban és majdnem egy emelet magasságból zuhant le a létráról. Schönberger Oszkár orvos nyújtott elsősegélyt, és a fiatalembert kórházba szállították.

A tűzoltóság siralmas állapota

A tragédia után nyilvánvalóvá vált a szentesi tűzrendészet katasztrofális helyzete. A várost csupán két hivatásos tűzoltó "védte", akik primitív felszereléssel dolgoztak. A három miniatűr fecskendő a városháza tűzénél szinte játékszernek bizonyult.

1924-ben már előfordult eset, amikor a Tóth József-utcában kigyulladt egy épület, de nem volt kéznél igásló, hogy a tűzoltó felszerelést a helyszínre szállítsák. A belügyminisztérium vizsgálatot rendelt el, és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség kiküldöttei megállapították: legalább 8 hivatásos tűzoltóra volna szükség.

A helyzet különösen abszurd volt, mivel Szentes talán az egyetlen magyar város volt, amely pótadómentes költségvetéssel működött. A városnak gazdasága és ingatlanjai elegendő jövedelmet biztosítottak, mégsem áldozott a tűzrendészetre. Sőt, amikor a kormány tisztviselői fizetésekre olcsó kölcsönt ajánlott, Szentes felvette, de nem használta fel, hanem magasabb kamatra helyezte el egy helyi takarékpénztárban.

A nyomozás és a gyanú

A tűzvész után azonnal megkezdődött a nyomozás Bándy György rendőrtanácsos vezetésével. A hivatalos tűzvizsgálaton július 10-én egy összehajtott, 1917-es újságlapot találtak a cseréphalom alatt, de megállapították, hogy ez nem játszott szerepet a tűz keletkezésében.

Gyanú irányult Bagi Imre városi tűzoltóra, aki évek óta panaszkodott a rossz felszerelés miatt, és több jelentést írt a belügyminisztériumnak. Béládi Antal csizmadia mester azt állította, hogy Bagi két évvel korábban azt mondta: „az ilyen felszerelés mellett egyszer még a Városháza is tüzet fog”. A tanú azonban nem emlékezett pontosan az időpontra, és a meggondolatlan megfogalmazás miatt a közvélemény egy idő után tényként kezelte, hogy a mondat a tűz körüli időszakban hangzott el.

Bagi Imrét gyújtogatás gyanúja miatt letartóztatták és a szegedi ügyészség fogházába szállították.

Az új felszerelés beszerzése

A tragédia után a város végre cselekedett. A közgyűlés elhatározta tolólétra, fecskendő, sajtó és más tűzoltói eszközök beszerzését. 1925 novemberében a budapesti Köhler cégtől rendelt felszerelési tárgyakat dr. Novobáczky Kálmán közigazgatási jegyző vizsgálta meg és vette át.

A per és a felmentés

1925 októberében került sor Bagi Imre tárgyalására. A 48 éves, négygyermekes férfi, aki 14 éve volt tűzoltó, tagadta a vádat. Elmondta, hogy a városházára vigyázott, mintha a sajátja lett volna, és saját lakása is az épületben volt.

A per során kiderült, hogy három okból követnek el gyújtogatást: anyagi érdek, bosszú vagy lelki aberráció. Egyik sem állt fenn Bagi esetében. A védelem szerint az a negyedik ok – hogy főparancsnok akarjon lenni – is teljesen bizarr és hihetetlen volt.

A szakértők megállapították, hogy valaki felgyújtotta a városházát, de nem lehetett egyértelműen bizonyítani Bagi bűnösségét. Péntek este felmentő ítélet született.

Az igazság és a tanulság

A felmentő ítélet után megválaszolatlan maradt a kérdés: ki gyújtotta fel a szentesi városházát? A szakértők szerint nem rövidzárlat vagy öngyulladás okozta a tűzvészt - nappal nem volt áram Szentesen, és nem voltak gyúlékony anyagok a padláson.

Az újság vezércikke rámutatott a valódi problémára: a pletyka, amely Bagit körülvette. Egy meggondolatlanul elejtett szó, amely két évvel a tűz előtt hangzott el, a könnyelmű szóbeszéd által a tűz időpontjára került, és majdnem egy ártatlan ember életét tette tönkre.

1926-ban a tűzoltóság új fejezetet nyitott: szeptember 5-re ünnepélyt szerveztek, amelyről mozifelvétel is készült. A tűzoltók különféle mutatványokat hajtottak végre égő carbid, kátrány és benzin ellen, bizonyítva, hogy Szentes végre komolyan vette a tűzvédelem kérdését.

A történet az alábbi korabeli újságcikkek alapján készült:

1909-1910: Az önkéntes tűzoltóság megalakítása

• Szentesi Lap, 1909. július 28. – Az önkéntes tűzoltóság megalakításáról szóló cikk
• Alföldi Ellenzék, 1909. október 14. – Az önkéntes tűzoltóság szervezéséről szóló értekezlet
• Szentesi Lap, 1910. január 7. – A Szentesi Önkéntes Tűzoltó Egylet felhívása a város közönségéhez

1925: A városháza leégése és következményei

• Alföldi Újság, 1925. július 10. – A városháza tűzvészéről szóló első tudósítás
• Alföldi Újság, 1925. július 11. – A hivatalos tűzvizsgálat eredményei
• Alföldi Újság, 1925. július 15. – Kovács Sándor tűzoltó kitüntetésre való felterjesztése és Bagi Imre letartóztatása
• 8 Órai Újság, 1925. július 14. – A szentesi tűzoltóság katasztrofális állapotáról szóló kritikus cikk
• Szentesi Kisgazda, 1925. november 12. – Az új tűzoltószerek átvétele

1925-1926: A per és az azt követő események

• Friss Újság, 1925. október 2. – Bagi Imre bírósági tárgyalásának kezdete
• Alföldi Újság, 1925. október 4. – Elemzés a felmentő ítéletről és a pletyka veszélyeiről
• Szentesi Kisgazda, 1926. augusztus 15. – A tűzoltók ünnepélyéről és mozifelvételről