Hírek

Összegzés: jól vizsgáztak az önkéntesek a vihar után
2016. július 07. 07:15
2016. június 20-án és 21-én súlyos károkat okozó viharzóna vonult át Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén. A helyreállítási munkákban részt vevő önkéntesek, és az őket koordináló rendszer kitűnően helyt álltak.

A viharkárok helyreállításában részt vállaló önkéntes tűzoltók több, az önkéntes tűzoltó egyesületeket (ÖTE) tömörítő szervezetek, a megyei Tűzoltó Szövetségek és a Magyar Tűzoltó Szövetség együttműködése folytán segítettek a bajba jutottakon. Helyszínre érkezésük komoly szervezőmunka eredménye, amelyből számos szakember kivette a részét; a koordinációs munkálatokról és a tervezésről Kelemen Zsoltot, a MTSZ alelnökét, ÖTE tagozatvezetőt kérdeztük.

– Hogyan kezdődött a szervezés?

– Dr. Tóth Ferenc dandártábornok, országos polgári védelmi főfelügyelő hívott június 21-én délelőtt, kérve az MTSZ segítségét a viharkárok elhárításához. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (SZSZB MKI) igazgatójával, Varga Béla ezredessel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tűzoltó Szövetség (SZSZB MTSZ)  elnöke, Dombrády László révén vettük fel a kapcsolatot nem sokkal később. Az előzetes egyeztetéskor abban maradtunk, hogy az aznap 14 órakor beérkező helyzetjelentés ismeretében pontosítjuk, hány fő önkéntes tűzoltóra, speciális mentőre, szakemberre, mikor és hol lesz szükség.

– Hány emberre volt végül szükség? 

– Száz, százötven főnek kellett másnap 9 órára a rozsályi polgármesteri hivatal előtt gyülekeznie. A Budapest Önkéntes Mentőszervezet (BMSZ) egységei tizenöt fővel, illetve a Rezi ÖTE négy fővel már kedd estére a helyszínre érkezett, hogy az őket követő önkéntes tűzoltók „előkészített” helyszínekre érkezhessenek, ill. a regisztrációjukra már útközben sor kerülhessen. Az eligazítást követően hat településen (Rozsály, Zajta, Méhtelek, Uszka, Nagyhodos, Gabronc) dolgoztak az önkétes tűzoltók a tetőkön kötélbiztosítás mellett. Óriási előny, hogy színes a szakember paletta, így eleve olyan tűzoltókat kérhettünk, akik jártasak a magasban végzett munkában.

 – Kik vettek részt a szervezésben?

– Egy ennyi embert megmozgató bevetésnél elengedhetetlen számos szervezet együttműködése. A munkálatok előtt, közben és után folyamatosan tartottam a kapcsolatot Tóth Ferenc dandártábornokkal, Varga Béla ezredessel, a SZSZB MKI igazgatójával, Bakai Kristóffal, a BMSZ elnökével. Természetesen a megyei tűzoltó szövetségek elnökeivel is folytak az egyeztetések, így bekapcsolódott a munkába Csóka Károly, a Békés megyei, Gulácsi Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Füzy Andrea, a Heves megyei, Heizler György, a Somogy megyei szövetség elnöke, Hodut János elnök és Nyers István alelnök a Pest megyei szövetségtől, valamint Varga János titkár a Zala megyei szövetségtől.

– Milyen gyorsan reagáltak az önkéntesek a felhívásra?

– A lehetséges létszámról egy-két órán belül kaptunk visszajelzéseket. Zugló ÖTE például alig egy órával a felhívás után már egy fél rajjal útnak is indult volna.

– Ennyi ember utaztatását, főleg, hogy az ország különböző pontjairól érkeznek, nem lehet egyszerű megoldani. Hogyan zajlott mindez?

– A megyei tűzoltó szövetségektől azt kértük, hogy az utazási költségek „optimalizálása” érdekében, lehetőség szerint a tavalyi évben az ÖTE-k, ill. önkormányzatok által a vidékfejlesztési pályázaton nyert kisbuszokkal érkezzen 7-9 fő. Ez többnyire így is történt; illetve Rezi ÖTE még külön öt főért szerda hajnalban elment a kisbuszukkal Tolcsvára, azután, hogy előző (kedd) délután a Budapest Mentőszervezet önkénteseinek lejuttatását is megoldották Budapestről.

Hogyan és mennyit dolgoztak az önkéntesek?

– Egy-egy megye, illetve a szabolcsi és a borsodi település önkéntes tűzoltói jellemzően három-négy ház komplett fóliázását oldották meg a tűző napon. Ami a munka mennyiségét illeti: a 150 fő önkéntes tűzoltó több mint 1500 munkaórát teljesített a helyszínen, a felkészülés és utazás ugyanennyit jelentett, míg a már kedden és még csütörtökön is helytálló szabolcsi, borsodi önkéntes tűzoltók is sokat dolgoztak. Összességében ötezer emberórával lehet számolni, ez mintegy tízmillió forintot jelentett a három nap alatt, nem számítva a járművek amortizációs költségeit, valamint az üzemanyagdíjakat.

Az önkéntes tűzoltók „rendszere” tehát jól vizsgázott, hiszen bebizonyosodott, hogy a közel 25 ezer főre bármilyen katasztrófahelyzetben lehet számítani. A mozgósításuk megkönnyítéséhez ugyanakkor járműre, és a sikeres beavatkozásokhoz további felszerelésekre is szükség van.